...És ahogy haladunk előre az időben, hol Petri György, hol József Attila versmondatait, verseit hallva/hallgatva, ÉRTVE!, az est egyre inkább rabul ejt, lenyűgöz és felemel egyszerre. Növekvő izgalommal és fokozódó, fanyar életkedvvel élvezem a költők, az előadó és szerény nőiségem négyesét. Róluk, rólam, rólunk szól ez a pompás érzékkel összeállított skizofrén monológ. Nincs pátosz, lila, érzelmi köd, lírai homály. Alvadt vérdarabokként hullanak elénk a szavak, a két költő szavai. De tessék lefejteni az "alvadt vérdarabok"-hoz tapadó pátoszt, és...
...Jót tesznek egymásnak. (Mármint a két költő.) Petri kevésbé karcol, József Attila sorairól lepattogzik az elmúlt évtizedek előadóművészei által felrakott, s azóta kissé megkövült nemespenész. Mindketten ugyanarról beszélnek: legyen akár örömös, akár örömtelen a huszadik századi levés, a létező igazi élménye a reflexió. Éljük az életünket, akárcsak az évezredek során előttünk járó embertársaink, ugyanakkor hűvösen, vagy (megengedem:) gyengéd közönnyel figyeljük azt a valakit, aki vagyunk. Igen: VAN gyengédség Petriben, és "közöny" József Attilában! És főként Persze Szűcs Lajosban, mégpedig férfias, derűs közöny - ami több, mint a "kétszerkettő józansága".
Ez a többlet tette hihetetlenül szórakoztatóvá, ugyanakkor "méllyé" az
előadást." /Horváth Péter, Tiszatáj online/
A(z) RS9 Színház előadása
Hozzászólások