Ahogy a (női?) mondás tartja: ha egy férfi kettőt tüsszent, már halála órájának közellétét érzi. Igen, szenved a szerencsétlen. Miért? Kiszolgáltatottnak érzi magát, esetleg fél, hogy leesik a fejéről a "teremtés koronája"? Vagy csak egyszerűen érzelmileg zsarol, zsarnokoskodik? És a nő? Maga a nyugalom szobra, vagy a türelemé? Egyenesen vágyik a mártíromságra.? Vagy csak józan, két lábon jár a földön? Az "odi et amo" (gyűlölök és szeretek) esete forog fenn? Vagy csak egy házaspár kissé furcsa mindennapja? Sződy Szilárd
Szereplők:
Férfi - Makray Gábor
Nő - Árpád Andrea / Facskó Marica
Ítéletnapig
Sződy Szilárdnak
Az agresszor félelme a legyőzött félelménél is nagyobb, fenn kell tartani a feszültséget, és ez veszélyekkel jár. De azért előbb-utóbb belefárad abba, hogy következetesen megőrizze hatalma félelmetességét. Konszolidál. Így aztán idő multával a legyőzött úgy érzi, nincs is rabságban. Már csak azért sem, mert hallja a győző panaszait, hogy mekkora áldozattal jár a hatalom. A konszolidáció mindkét félben zavart kelt, mintha felcserélődnének a szerepek. Csakhogy abban a pillanatban, amikor a helyzet a szabadság színezetében tűnik fel, a győző újra erőre kap, hohó, azért hátrább az agarakkal! És újra agresszorrá válik.
A tétel: agresszió - konszolidáció - megtorlás. Az Ítéletnapig c. egyfelvonásos abszurd darabomat 1956 emlékének szenteltem. Szakonyi Károly
Szereplők:
Őr - Tarr György
Őrzött - Gránicz Gábor / Makray Gábor
A(z) Főnix Színház előadása
Hozzászólások