A Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely előadása.
A Száll a kakukk fészkére egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol a hétköznapok kontrollált és kiszámítható egymásutániságát egy új páciens érkezése zavarja meg. McMurphy faragatlan, de élettel teli viselkedése a feje tetejére állítja a megszokott viszonyokat, merészen áthágja az intézmény szabályait, lázad és provokál. Ő az egyetlen, aki még nem törődött bele a helyzetébe. A többi beteg lassan vezetőként tekint rá és lelkesen bátorítják az elnyomó rendszer szimbólumává vált Ratched nővér elleni harcában. A tétek egyre nőnek, a remény egyre veszélyesebb, míg lassan kirajzolódik az ember alapvető kiszolgáltatottsága és tehetetlensége az elnyomó gépezettel szemben.
Az ember és a rendszer viszonya, az elnyomás és a remény mind olyan témák, melyek ugyanolyan igazan szólnak a nézőkhöz manapság, mint Ken Kesey regényének megjelenésekor. A félig amerikai, félig indián származású író 1962-es regénye nagy port kavart a társadalom peremére szorult embercsoportok empatikus ábrázolásmódjával, valamint az intézményesített hatalom éles kritikájával. A történet szereplői folyamatosan visszaélnek a hatalmukkal gonoszságból, felelőtlenségből vagy épp jó szándékból. A rendszer, Ratched nővérrel az élen, korlátozza az emberek személyes szabadságát állítólag a közjó és a saját rehabilitációjuk érdekében. A sokszor teljesen egészségesnek tűnő páciensek szemszögéből azonban felmerül a kérdés, hogy ki és milyen alapon dönti el, hogy mit szabad és mit nem? Az Indiánfőnök földjeinek elrablása még a közjó fogalmát is megkérdőjelezi mely az erdélyi kontextusban roppant érdekes áthallásokkal ruházódik fel. A történet egyik kulcspillanatában kiderül, hogy az intézetben a legtöbb páciens önkéntesen tartózkodik: a kiszámítható, intézményesített elnyomást választják a külvilág kiszámíthatatlan és felfoghatatlan gonoszságával szemben. A bezártság egyszerre börtön és védelem, a szabadság egyszerre alapvető emberi jog és illúzió. A történet árnyaltan beszél az emberi psziché bonyolult viszonyáról a bezártsággal, a félelemmel, a társadalmi felelősséggel, mely napjainkban időszerűbb, mint valaha.
Alkotók:
Hangtechnikus: BOCA HUNOR-LEHEL
Fénytechnikus: TOÁSÓ ISTVÁN
Videótechnikus: TORDAI ISTVÁN
Látvány: ROMULUS BOICU m.v.
Videó: ANA-BIANCA TUDORICĂ m.v.
Zenei vezető: PÁL ATTILA
Szereplők:
Szereposztás:
McMurphy: BARABÁS ÁRPÁD
Ratched nővér: MEZEI GABRIELLA
Bromden: NAGY CSONGOR m.v.
Dale Harding: DUNKLER RÓBERT
Flinn nővér: LÁSZLÓ KATA
Billy Bibbit: JAKAB TAMÁS
Martini: ESTI NORBERT
Cheswick: TÓTH ÁRPÁD
Scanlon: SZŰCS-OLCSVÁRY GELLÉRT
Ruckly: PÁL ATTILA
Dr. Spivey: WAGNER ÁRON
Candy: NAGY XÉNIA-ABIGÉL
Sandra: SEPSI MELINDA
Hozzászólások