Száz év magány

előadás, 2 felvonás, magyar, 2016.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

"Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet."

A képzeletbeli Macondo faluban élő Buendía család száz évének lenyűgöző fordulatokban gazdag, egy eddig sosem látott világot elénk varázsló története a valóság és az álom között, a mesék dimenziójában lebeg és mégis, a Száz év magány egész Latin-Amerika nemcsak leghíresebb de legreprezentatívabb regényévé is vált.

A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelmeben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, a ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává.

A(z) Spirit Színház előadása

Stáblista

Hozzászólások

3/10
NN1532 2017 nov. 30. - 21:05:03 3/10
Mikor felmerült, hogy megnézzük, arra gondoltam, ez eredetileg regény és nem színdarab. Ez még lehetne rendben, de nem tudtam elképzelni, hogyan állítanak színpadra egy kevés cselekménnyel rendelkezõ, idõtlenségrõl szóló családregényt úgy, hogy az érdekes legyen. Nos, szerintem nem sikerült. Igyekeztek nagyon ötletesek lenni, hogy ellensúlyozzák a kiindulási elõbb vázolt nehéz helyzetet, és letagadhatatlan volt az elõadók lelkesedése. Már az kezdés elõtt Márquez idézeteket osztogattak, volt gitáros kíséret is. Az elõadás egésze azonban a mû nem színpadra termettsége miatt unalmas, zavaros volt, valamint a rendezés ordítozó és sokat a kellékekkel zörgõ színészi játékot hozott (talán, hogy felrázza az unatkozó nézõt), amit igen nehezen viseltem. Ha valaki egy nagy színházteremben sokat ordibál, talán elviselhetõ, de ez kicsi, egy kb. százfõs szobaszínház. Pár méterre óbégatnak és cibálják néha egymást. A száz év magány nagyszerû könyv, de ebbõl az elõadásból ez nem látszik.