A Száz év magány hangvételére a sok kudarc és nyomorúság ellenére sem jellemző a keserűség. Márquez humora ott is derűt fakaszt, ahol mindenki más sírni kezdene vagy kiábrándultan legyintene. Úgy szépíti meg a valóságot, hogy mégsem hamisítja meg: "semmit sem hallgat el belőle, csak mindent bevon hősei iránti szeretetének fényével" írja róla egyik méltatója. Valaczkai András szerint "furcsa paradox segítség a márquezi csoda: vigaszt nyújt, és a nyomorúságot a mítoszok magasába emeli."
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások