Vladislav Vančura (1891-1942) festőnek készült, és orvos lett. Később íróként, rendezőként és forgatókönyvíróként kezdett dolgozni. Vančura a két háború közti cseh irodalom nálunk kevésbé ismert, de annál jelentősebb alakja: a költői-realista cseh irodalom, a hrabali-világ és a cseh írói és filmes újhullám is az "ő köpönyegéből bújt elő". Vančura legnépszerűbb kisregénye a Szeszélyes nyár.
Krokovy Vary "fürdőváros" unalmas nyári nyugalmát egy vándor bűvész-kötéltáncos és a gyönyörű, fiatal segédje, Anna megérkezése kavarja fel. A csendes napokon egymást emelkedett stílusú csipkelődéssel szórakoztató három jó barát életét megbolygatja a cirkuszosok érkezése.
A költői lelkületű kanonok, az anekdotázó őrnagy és a filozofáló fürdőmester egy pillanat alatt beleszeret a szépséges Annába, és mindhárman megpróbálják meghódítani. A fürdőmester elhanyagolt felesége, Katerina pedig a bűvész bűvkörébe esik.
Mintha a szabadság istene és istennője jelenne meg a városkában, ahol megállt az idő: mind a három férfi szeretné magának Annát, még ha ez végül testi-lelki sebesülésekbe is kerül, Katerina még oda is költözik a cirkuszos kocsiba, de a mutatványos élet közelről már nem olyan vonzó. A szabadság fárasztó és veszélyes.
Három nap és három éjszaka története, mint a mesében - csak éppen közben lezajlik húsz év viharos cseh történelme 68-tól a bársonyos forradalomig. Hőseink számára mintegy háttérzajként, rádióból és tévéből, zenékben és dokumentumokban szűrődik csak be a külvilág és a történelem, amiről nem vesznek tudomást.
Három nap és három éjszaka kalandjai után ismét helyreáll a csönd és a nyugalom, mert a negyedik nap reggelén már csak hűlt helye van a cirkuszos kocsinak... Minden marad a régiben. Vagy talán mégsem egészen...?
(Galambos Péter)
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások