Az elmúlt évek egyik legnagyobb közéleti vitatémája volt az úgynevezett Szexuális Újraelosztás Elmélet, amelyet Robin Hanson közgazdász az Oxford University Future of Humanity Institute kutatója vetett fel, miután kiderült, hogy a torontói gázoló indítéka a nőknél való sikertelenség volt. Hanson gondolatmenete a társadalmi igazságosság elvének sémájára próbálja bevezetni a szexuális javak újraelosztását, a szexuális szükségletet alapjogként kezeli, és ez alapján veti fel, hogy szexhez kell juttatni azokat a férfiakat, akik a kor igazságtalanságai miatt ezen a téren nélkülöznek. Felveti a szexhiányban szenvedők pénzbeli kompenzálását, a szexrobotok egészségügyi úton való kiutalását a rászorulóknak, mindezt azzal indokolva, hogy számtalan merénylőről, terroristáról, deviáns társadalmi viselkedést mutató férfiról derült ki, hogy életük alapproblémája a kielégületlenség volt.

Hanson gondolatkísérletét magáévá tette az úgynevezett Incel mozgalom, amely a kényszerű cölibátusban élő, magukat ómega hímként aposztrofáló férfiak mozgalma, akik a szexuális élet és a párválasztás igazságtalaságainak felszámolása mellett emelnek szót. Ez röviden azt jelenti, hogy az elsőrendű alfahímek és a nőkkel való sikerességben másodrendű bétahímek elhalásszák előlük az összes nőt, így ők az ómegák kielégületlenek maradnak.

A színdarabban, -melyet egy előre megírt történetvázlat alapján, színészek inprovizációit felhasználva hoztak létre- megpróbálják elképzelni azt a világot, ahol a szexuális újraelosztás megvalósul.

Az előadás szövegét a színészek improvizációi alapján írja: Schwechtje Mihály

A(z) Örkény István Színház előadása