Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Szürke galamb

előadás, 2019.

+ 14 kép

+ 18 kép

Értékelés:

9 szavazatból

Szerinted?

2 hozzászólás

Vérbeli bűnügyi történettel van dolgunk: rejtélyes gyilkosságok és halálesetek történnek a vidéki városban, a halmozódó bűnesetek hátterében több, magányosan dolgozó, démoni figura sejlik fel. Véletlenszerűnek tűnő események követik egymást, de a kanyargó és egymást keresztező szálakból egyre inkább egyetlen gonosz mesterterv bontakozik ki.

Az 1996-ban írt Szürke galamb újraolvasásának legizgalmasabb felfedezése, hogy Tar Sándor, bár egész addigi életművében a szocializmus kárhozottjainak pokoljárásáról számol be, pár évvel a sorsfordítónak vélt 1989 után, az új kezdet eufóriájában is a vesztesek világának egyre mélyülő, megválthatatlan örvényeként ábrázolja a magyar vidéket. Az azóta eltelt évtizedek eseménytörténetének ismeretében ezt inkább tisztánlátásként, mintsem a szerző alkatával és sorsával magyarázható kóros pesszimizmusként azonosíthatjuk.

A(z) Kamra előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2019. május 17., Kamra

Stáblista

Szereplők

Mészáros Béla

Csiszár

Fekete Ernő

Molnár hadnagy

Pelsőczy Réka

Malvin őrmester

Samudovszky Adrian

Néger, utcagyerek

Mészáros Blanka

Enikő, a szerelme

Kocsis Gergely

Borbán ezredes

Vizi Dávid

Sólyom zászlós

Bezerédi Zoltán

Galambos ember (Vámosi)

Ujlaki Dénes

Bátyó

Baki Dániel Fröhlich Kristóf

Főnök

Váradi Gergely Veszelovszki Janka

Demonstrátorok

Alkotók

színpadra alkalmazta: Németh Gábor Gothár Péter
rendező: Gothár Péter
díszlet: Gothár Péter
jelmez: Tihanyi Ildi
dramaturg: Morcsányi Géza
asszisztens: Tóth Judit

Hozzászólások

5/10

sajnos csalódás , érthetetlen keszekusza történet, abszurd is, groteszk is, vannak jó poénok, de nem áll össze, teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval.
Színészek persze zseniálisak, jónéhány kedvencem a színpadon -legalább őket jó látni- mert a történet és a rendezés így ahogy ez van , csapnivaló. :(

Válasz

Már az első felvonás végén ott akartam hagyni a darabot, mert az összefüggéstelen, abszurd, kitalált szituációk annyira távol álltak a valóságtól, de a színház szórólapján azt olvastam, hogy a végére összeáll a sok érthetetlen történés. Hát nem állt össze. Máig sem tudom, a börtönben vegyésznek kitanult (sic!) öreg milyen kapcsolatban állt a bűnbandával, hogyan lehet, hogy egy rendőrfőnök a saját beosztottját nevezi ki az alvilág fejének, és vadászik rá, vagy kinek a szolgálatában állt az alkoholista szerelme, és mi a szerepe a kórház félre-ápoló-nőjének. Fogalmunk sincs, a gyilkos miért öl szakmányban, kik az áldozatok, és miért pont ők. Kriminek nem nevezhető a történet, s nem csak az összefüggések híján, de mert annyira tájékozatlanok vagyunk, hogy képtelenek vagyunk izgulni. Hiába mártja be egy álarcos alak kését ötpercenként valakibe. A nézői figyelem fenntartásához a szex sem elég. Pedig abból kapunk jócskán: egy rendőr kényszerfranciájába a szemünk láttára hal bele egy homoszexuális ügynök; a kikapós menyecske az ablakban kényszeríti párját koituszra; a fiatal rabot öreg cellatársa rendszeresen seggbe kúrta a küblinél; szopatás a munkahelyen stb.
A 90-es évekről sem kaptunk képet, hiába a korabeli öltözet, slágerek ( jó nagy tévedésekkel), de a foglyait megkínzó infantilis gengsztervezér, vagy a beosztottait idézetekkel vegzáló rendőrfőnök, akár az éveket börtönben töltő rab nemigen adta vissza a korra jellemző karaktereket és folyamatokat, sem az akkori hangulatot. Erkölcsi katarzis - minthogy kidolgozott jellemek sem voltak – nem is lehet, mondanivaló még kevésbé. Hacsak nem az, hogy a legemberibb kapcsolat a gyilkos és az áldozat között jön létre. Ez a baromság többször is elhangzik, sőt, még meg is magyarázzák: mert csak az áldozat tudja, ki a gyilkosa, és csak a gyilkos tudja, hogy ő ölte meg az áldozatát. Magvas!
Hiába Magyarország tán legnívósabb színészi gárdája, Gothár Péter rendezését nem tudták nézhetővé tenni.

Válasz