Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Szürke galamb

előadás, 2019.

+ 14 kép

+ 18 kép

Értékelés:

9 szavazatból

Szerinted?

2 hozzászólás

Vérbeli bűnügyi történettel van dolgunk: rejtélyes gyilkosságok és halálesetek történnek a vidéki városban, a halmozódó bűnesetek hátterében több, magányosan dolgozó, démoni figura sejlik fel. Véletlenszerűnek tűnő események követik egymást, de a kanyargó és egymást keresztező szálakból egyre inkább egyetlen gonosz mesterterv bontakozik ki.

Az 1996-ban írt Szürke galamb újraolvasásának legizgalmasabb felfedezése, hogy Tar Sándor, bár egész addigi életművében a szocializmus kárhozottjainak pokoljárásáról számol be, pár évvel a sorsfordítónak vélt 1989 után, az új kezdet eufóriájában is a vesztesek világának egyre mélyülő, megválthatatlan örvényeként ábrázolja a magyar vidéket. Az azóta eltelt évtizedek eseménytörténetének ismeretében ezt inkább tisztánlátásként, mintsem a szerző alkatával és sorsával magyarázható kóros pesszimizmusként azonosíthatjuk.

A(z) Kamra előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2019. május 17., Kamra

Stáblista

Szereplők

Mészáros Béla

Fekete Ernő

Pelsőczy Réka

Samudovszky Adrian

Mészáros Blanka

Kocsis Gergely

Vizi Dávid

Bezerédi Zoltán

Ujlaki Dénes

Baki Dániel Fröhlich Kristóf

Váradi Gergely Veszelovszki Janka

Alkotók

színpadra alkalmazta: Németh Gábor Gothár Péter
rendező: Gothár Péter
díszlet: Gothár Péter
jelmez: Tihanyi Ildi
dramaturg: Morcsányi Géza
asszisztens: Tóth Judit

Hozzászólások

5/10

sajnos csalódás , érthetetlen keszekusza történet, abszurd is, groteszk is, vannak jó poénok, de nem áll össze, teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval.
Színészek persze zseniálisak, jónéhány kedvencem a színpadon -legalább őket jó látni- mert a történet és a rendezés így ahogy ez van , csapnivaló. :(

Válasz

Már az első felvonás végén ott akartam hagyni a darabot, mert az összefüggéstelen, abszurd, kitalált szituációk annyira távol álltak a valóságtól, de a színház szórólapján azt olvastam, hogy a végére összeáll a sok érthetetlen történés. Hát nem állt össze. Máig sem tudom, a börtönben vegyésznek kitanult (sic!) öreg milyen kapcsolatban állt a bűnbandával, hogyan lehet, hogy egy rendőrfőnök a saját beosztottját nevezi ki az alvilág fejének, és vadászik rá, vagy kinek a szolgálatában állt az alkoholista szerelme, és mi a szerepe a kórház félre-ápoló-nőjének. Fogalmunk sincs, a gyilkos miért öl szakmányban, kik az áldozatok, és miért pont ők. Kriminek nem nevezhető a történet, s nem csak az összefüggések híján, de mert annyira tájékozatlanok vagyunk, hogy képtelenek vagyunk izgulni. Hiába mártja be egy álarcos alak kését ötpercenként valakibe. A nézői figyelem fenntartásához a szex sem elég. Pedig abból kapunk jócskán: egy rendőr kényszerfranciájába a szemünk láttára hal bele egy homoszexuális ügynök; a kikapós menyecske az ablakban kényszeríti párját koituszra; a fiatal rabot öreg cellatársa rendszeresen seggbe kúrta a küblinél; szopatás a munkahelyen stb.
A 90-es évekről sem kaptunk képet, hiába a korabeli öltözet, slágerek ( jó nagy tévedésekkel), de a foglyait megkínzó infantilis gengsztervezér, vagy a beosztottait idézetekkel vegzáló rendőrfőnök, akár az éveket börtönben töltő rab nemigen adta vissza a korra jellemző karaktereket és folyamatokat, sem az akkori hangulatot. Erkölcsi katarzis - minthogy kidolgozott jellemek sem voltak – nem is lehet, mondanivaló még kevésbé. Hacsak nem az, hogy a legemberibb kapcsolat a gyilkos és az áldozat között jön létre. Ez a baromság többször is elhangzik, sőt, még meg is magyarázzák: mert csak az áldozat tudja, ki a gyilkosa, és csak a gyilkos tudja, hogy ő ölte meg az áldozatát. Magvas!
Hiába Magyarország tán legnívósabb színészi gárdája, Gothár Péter rendezését nem tudták nézhetővé tenni.

Válasz