A két halhatatlan szerelmes története már a 19. századot megelőző időkben is az egyetemes művelődéstörténet maradandó része volt, megkerülhetetlenné és egy korszak jelképévé azonban alighanem a romantika tette. Richard Wagner zenedrámája ugyanis arra vállalkozott, hogy a kor két nagy kultuszát egyesítse.
A romantika egyik nagy témája természetesen a szerelem. Senki sem tudott olyan lángolón és szenvedélyesen szeretni, mint a regényesség korának hősei. A szerelem volt az a fény, amely ragyogásával elárasztotta a romantika korszakát, uralkodva költészeten, zenén, festészeten. Ugyanakkor ennek a kornak volt egy másik nagy témája is, a kontraszt jegyében: a sötétség, az éjszaka, a halál. Novalistól Caspar David Friedrichig az éjszakának szentelt műalkotásokkal van tele a 19. század, és a halálkultusz nyomot hagyott a romantikus versekben, prózában, zenében is. Wagner az 1850-es évek második felében úgy alkotta meg az immár túlcsorduló korszakába jutott romantika egyik legnagyobb mesterművét, a középkori monda nyomán saját szövegre megírt Trisztán és Izoldát, hogy az a heterogén romantikus gondolkodásnak mintegy gyújtópontjaként funkcionált, egyesítve a szerelemittas életérzést a halálkultusszal. Ezért olyan hatalmas a feszültség ebben a műben.
Tizenharmadik évében a Budapesti Wagner-napok működésének új korszakába jutott: elérkezett a pillanat, amikor egy fontos alkotást a fesztivál történetében immár második verzióban visznek színre. Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra 2010-es produkciója után most a kiváló olasz színházi rendező, költő és dramaturg, Cesare Lievi álmodja színpadra új felfogásban a tragikus sorsú szerelmesek történetét. Peter Seifert keresett német hőstenor, Lohengrin-alakítását egy kritikus „a Wagner-éneklés világraszóló eseményének” nevezte. Az izraeli Daniel Boaz a bécsi Staatsoper tagja; a Wagner-operák bariton szerepeit is mindig nagy sikerrel énekli. Neal Cooper a Covent Gardenben is Melot szerepében debütált. Anja Kampe a Bajor Állami Operában, Bayreuthban és Barcelonában is számos nagy Wagner-szerepet énekelt: Sentát, Izoldát, Kundryt és A walkür Sieglindéjét. Schöck Atala Bayreuthban Pierre Boulez és Fischer Ádám vezényletével a Parsifalban lépett fel, Viráglányként a Müpa produkciójában is részt vett. Fischer Ádám 2001-ben debütált Bayreuthban, művészi teljesítményét az Opernwelt „Az év karmestere” címmel ismerte el. Kossuth-díjas, a bécsi Staatsoper tiszteletbeli tagja, a Budapesti Wagner-napok művészeti koncepciójának megalkotója.
Az előadáshoz kapcsolódóan a Budapesti Wagner-napok látogatói június 7-17. között a Fesztivál térben kiállítást is megtekinthetnek, amelyen a Trisztán és Izolda eddigi hazai előadásainak színpadképei mellett budapesti vonatkozású érdekességekre, meglepetésekre is számíthatnak az érdeklődők.
Közreműködők:
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
a Nemzeti Énekkar férfikara (karigazgató: Somos Csaba)
Hozzászólások