Új hídavatás szvit

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

2010. november 15-én átadták a Margit hidat a forgalomnak. Átadták, de fel nem avatták. A készülő előadás a jelen időnek e vákuumában, átadás és avatás között egy új, egy másik "hídavatásra" tesz kísérletet. Nem volt nehéz megtalálnunk Arany János 1877-ben írott balladájának mai megfelelőit: a híd építésében részt vevő vállalkozót és könyvelőjét, az ügyeskedő brókert, a médiakarrierről álmodozó vidéki lányt, a fiatal nőgyógyászt, a korrupttá váló rendőrt, a művészi pályájukat feladó zongoristát és balerinát, valamint akikkel nem nagyon törődnek a többiek: egy kamaszlányt és a félbolond nagymamáját. Ők valamennyien egy hídról zuhanó, lét és nemlét határán lebegő fiatalember különös látomásában tűnnek fel előttünk. Bár a minden középiskolás által ismert ballada megzenésítése, Arany János szándékaihoz híven, haláltáncként csendül fel, a produkció mégis inkább ébresztőt kíván fújni: szó szerint a zene nyelvén, a hangzó világ eszközeivel arra hív, hogy dugjuk ki fejünket a vízből és próbáljunk meg rálátást teremteni saját életünkre, múltunkra, jelenünkre, jövőnkre...
A Trainingspot Társulat fiatal művészei egyedi beavató színházi foglalkozásra hívják a nézőket az előadást követően, melyben személyesen ismerkedhetnek meg azzal a színházi formával, melynek építő köveit az országban immár több helyszínen alkalmazott dramatikus zenei gyakorlatok adják. Valamennyi gyakorlat közös jellemzője, hogy különleges zenei képzettség nélkül is művelhető, élvezetes játék és tapasztalat. Ráadásul a közösen teremtett hangokról bebizonyosodhat, hogy akár történetek elmesélésére, drámai helyzetek teremtésére is alkalmasak...

A(z) Trainingspot Társulat előadása

Stáblista

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ÚJ HÍDAVATÁS---Pap Gábor---Trainingspot---FAL---Csontváry Színház

2010: a Margit-híd felújítása idején Pap Gábor Arany balladájának kortársi megfelelõit állítja elénk invenciózus színpadi látomásában. Sorra jelennek meg az egyetlen kiút, az öngyilkosság felé menetelõk. A cselekményt a Kórus hangörvényei tagolják: "Mindenki rója csak saját körét /Örvényben keresi most a helyét".
A Vállalkozó, Balogh Péter a hídfelújítás pénzét próbálja fialtatni, az éleseszû, élesszavú Bagaméry Orsolya merész opciót javasol. Hol van még a Questor-botrány, a Maffiózó 100 százalékos kamatajánlata azonban már akkor is csõdöt ígért. A Vállalkozó közben felcsinálja a "Híd Arcá"-t keresõ castingra jelentkezõ Vidéki lányt /Gál Bettina/, míg a csúcsragadozó bróker, Bora Levente szárnyaló tenorján énekli a hamleti songot: "Illene lenni /Nemcsak
úgy bele a vakvilágba /Szájtátva bájosan valami fájlba /Elmentve szépen "... Hogy jobb a lélek? /Ha csak úgy tûri mint a birka /Hogy irka-firka lesz /Minden szavából / Vagy ha lázad".
Pap Gábor rendezõ a történéseket találékonyan komponálja a térbe, zenei anyaga adekvátan erõsíti a textust. A kísérõ DrámaSzutra zenekarban is játszik, melyben Jobbágy Kata fuvolája és a trombitás Wizner Baláz s mellett, égi ajándékként a basszus-alapon kívül a szólóban is remeklõ Kõrösi Péter kis tubáját hallhatjuk.
A zongorista Németh Eszter dalban siratja nagyravágyó álmait: "Azt játsszuk élünk, márpedig alig /Úgy tûnik, ez is jelent valamit". Benya Kata nyugdíjas balerinája rideg szavakkal alázza protekciós tanítványát, a Rendõr Boros Ádám kokainnal kereskedik, a Nagyi a metró biztonsági sávján toporogva vallja be a gyilkos múltat, Manyasz Erika kataton hanghordozása lebénult gesztustalansággal teszi átütõen szuggesztivvá alakját.
A kómába ájult Fruska, Solténszky Ráhel Ádámmal, a Vidéki lány meg nem született gyermekével találkozik. Lovas Dániel, akinek monológja indítja a darabot, a vízbe veszésrõl beszél: "Figyelj jól, mert megmutatom, /Milyen is az életközeli élmény /ringás hol nem a kéz s a láb, /a képzelet cselekszik". Ahogy a londoni színben, minden szereplõ néhány itt is néhány jellemzõ mondattal, ám dalban búcsúzik az élettõl, a karaktereknek megfelelõ zenei
stílusok váltakoznak: salsa, rap, tangó, balettzene és gyermekdal. Még egyszer csodálhatjuk Bora Levente mágikus tenorját. "Állókép, félhomály /Egy sosem volt puszta néma táj/
Kél a hold", majd a Kórus szól: "Így ívelünk át idõt s teret /Mindnyájan kisbetûs hídemberek", - végül Arany Jánosé a zárszó: "Mire az óra egyet üt /Üres a híd csend mindenütt".
Sokszor játszották már a (régi) Új Színházban és a MU-ban: nem eleget!!! Sokunknak kéne még látni a Trainingspot Társulat fantasztikus elõadását!

Válasz

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon