Ezerkilencszázhatvanban született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól egy eldugott kis településen. Volt ugyan anyja és apja is, de annyira szegények és annyira vidékiek voltak, hogy Háyt az egyszerűség kedvéért nevezhetjük a nép gyermekének. Első szava sem a polgári körökben szokásos autó vagy pénztárca volt, hanem a vetőmag.

Háy gyökerei ebben a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárba szökkenését már a főváros dekadens kultúrája határozta meg. 74-ben még csak elsős gimnazista, de már az alternatív kultúra telephelyein találkozunk vele. Rock-koncertek aktív látogatója, de ott van a kortárs zenei rendezvényeken, s persze az avantgárd képzőművészeti megmozdulásokon is.

Tanárai aggódva kísérték tevékenységét. Számtalan rossz jeggyel próbálták jó útra téríteni. Külön kiemelendő az az irodalom kettes, ami végérvényesen elidegenítette szerzőnket az akadémikus irodalom felfogástól, s ellehetetlenítette, hogy felsőfokú tanulmányait ezen diszciplínában folytathassa. Ekként a pályaválasztáskor az orosz és történelem szakokat jelölte meg, s tett néhányszor sikertelen felvételit a Szegedi Egyetemre és Főiskolára, majd egy sikereset.

Mit keresett hősünk Szegeden? Egy hegyvidéki legény a pusztákon? A válasz egyszerű: a barátnőjét, aki oda járt angolra. És mit ad isten, meg is találta. Azóta is különben egyűt. De ne ugorjunk annyira előre az időben.

Háy a gimnáziumi éveket követően megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak (későbbi civilizált élete nem engedi számunkra, hogy ezt tovább részletezzük). A költészetről nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. Aktívan zenélt, majd 81-ben immáron szegedi főiskolásként megalakította az Originál Láger nevű zenekart, amely néhány demo-felvételt követően feloszlott, mert a zenekar azon tagjai, akik tudtak zenélni sérelmezték a hullák mennyiségét a szövegekben. Ez a csalódás végérvényesen derékba törte Háy rock-zenei karrierjét. Maradt a költészet.

Haverjaival irodalmi periodikát indít Narancsszívszonett címmel. A postai úton terjesztett szamizdat nyolc számot ért meg. Ezzel párhuzamosan a hivatalos kulturális sajtó is készséget mutat. Így jut első kötetéig, mely a 76-85-ig terjedő időszakot zárja le, de a kor természetéből adódóan csak 89-ben jelenik meg (Gyalog megyek hozzád a sétáló úton).

A kötet első mondata: "Háy János nevű személy nem létezik." Ez a nem létező személy aztán megjelentet még tizenhét könyvet, versesköteteket (pl. Valami nehezék, Istene. Kotródom el, Meleg kilincs), novellákat (A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl) vegyes műfajú könyveket (Welcome in Africa, Marlon és Marion), s még három regényt is (Dzsigerdilen. A szív gyönyörűsége, Xanadu. Föld, víz, levegő, A gyerek). Születik neki két gyermeke (Péter, Blanka), elvégzi az ELTE esztétika szakát, s különböző könyvkiadóknál (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus) főleg bölcseletet és kortárs magyar irodalmat szerkeszt. Az írások mellett megjelennek rajzai, festményei is. Háy író, költő és amatőr képzőművész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon és a Szaljut nevű szovjet gitárral nyomja a rokendrolt.


Akiktől ittas vezetésért elvették a jogosítványt, háromnapos csoportterápián kell részt venniük. Különböző lelki alkatú és eltérő társadalmi hátterű alakokat, ijesztő és nevettető történeteket, meghökkentő életeket ismerünk meg a darab során, amelynek nyelvezete pergő és lendületes, tele humorral, komikummal, s persze az emberi kiszolgáltatottság örök tragikumával.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása