FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál------ ---------------------------------- VAKKACSA--------------- Fodor Tamás -------------- Stúdió K --------------------------------- Tavaly 162 elõadást láttunk, 64 tetszett annyira, hogy ajánlani tudtuk. A többi/rõl/ néma csend: - de mit tegyünk akkor, ha jó egy produkció, csúcspontján még egy húszperces remeklés is tündököl, a végén azonban teljesen kipukkad, úgy, hogy leforrázva távozunk. Hosszú tusakodás után, íme, elmondjuk mi történt, hiszen hány olyan darab fut, amelyben nemhogy húsz, de egyetlen értékelhetõ perc sincs... Euripidész jót kuncogott volna Klütórisz lánya, Ellöktra történetin, Vili tata pedig dühöngött volna, hogy ím, most az õ Othellóját orozták el. A kékre festett Kan Dalló mellett, jólesõn ismertünk magunkra az elõbbi Orestes Samsa után Jágó di Samsa figurájában... A két bábtervezõ: Bodor Kata és Németh Ilona pazarul karakterizált, virtuózan eleven teremtményei bámuló csodálattal töltenek el, jótékonyan takarva el a színjáték döccenõit. Zalán Tibor agyafúrt csavarintásai, a nyelvezet szellemessége ellenére, nem eléggé mozgatnak meg, a Tar Tüff-i paródia pedig kissé vulgáris gruppenszeksszel riaszt, amelyben csak Homonnai Katalin bajszos Vermelnéje gerjeszt múlhatatlan kéjeket. Annak idején elõbb láttuk az olasz Keresztapa-persziflázst, mint az eredetit, mégis jól mulattunk, azonban kötve hisszük, hogy ezen darabbal is ez lenne a helyzet, akár ismerjük az alapmûveket, akár nem. Mérsékelt várakozással szüneteltünk, de aztán olyasmi következett, ami alaposan helyrebillentette a mérleget: a Három Bõvér címû csehoviádában a legapróbb mozzanatot is keményen fogalmazott humor itat át, együtt érzõ derûvel figyeljük a szenvelgõ nõvérkéket a hõzöngõ uracsok délceg karéjában. Szikráznak a leleményes ötletek, nem csoda, hogy a fél város leég, míg a gúny és öngúny briliáns gyúelegye ellenállhatat- lanul forrósítja fel kedélyeinket. Bíbor fejkendõcskében bukkanunk újra elõ a Nagypál Gábor által elementáris erõvel formál Paganéni (Kosztya) alakjában, akivel csak a heveny elhízás tekintetében nem vagyunk hasonlíthatóak, /mi kitartottunk a kefír mellett/. Hegedûnk is szépen szól a végig ütõs zenei hátteret biztosító Spilák Lajos glisszandózó ujjai alatt, míg Hannus Zoltán kese Tutenbasza ernyedten udvarol, a mokány VérSanyi /Lovas Dániel/ pedig bajszot-biciklit pödörve-pörgetve vágtázik fel s alá. Bámulatos aza fegyelem és mûvészi alázat, ahogy a jeles aktorok a bábokat animálják, teljes odaadással játszva akkor is, ha idõnként a föladat csupán egy alkar mozgatása... Nyakó Júlia Másaként Mászna tábori ágyba, Homonnai Katalin Rína naív szõkeségében most lírizál, kitûnõen karakterizálja /D/Olga kötelességtudó vénlányságát Vékes Csaba. A hölgytrió vágyakozva néz jobbra, az áhított Moszkva felé, míg a színészek az ellenkezõ irányba, talán egy újabb kritikusi díj felé fordítjak révedõ tekintetüket... Fodor Tamás rendezése itt ér a csúcsra, a fantasztikus jelenet után ujjongó tapsba törnénk ki: sajnos, a következõ kép megakadályozza ezt, a végére elfogy a szufla. Talán jobb lenne az utolsó pár, elõre fuss!, hamar elfelejtenénk a kezdetet, a katartikusan nagyszerû vég pedig igazán emlékezetessé tenné a kitûnõ ötletbõl, vehemens energiákkal, nagyszerûen kimunkált elõadást.