A Vastaps társulata egy időtlen utazásra invitálja kedves nézőit. Látogatásunk célja egy apró zsákfalu, mely bárhol és bármikor létezhet Magyarországon. A házak és aszfalttalan utcák őrzik még a szocializmus foszladozó emlékét. Az itt élő emberek vállán az elmúlt évtizedek vaskos súlyként gyarapodnak, s mintha önmagukat ismételnék folyvást. Az itt lakók egyszerű világa lehetőséget teremt arra, hogy életünk hasznosságát, vagy haszontalanságát latolgassuk, összekacsintsunk, s kacagva legyintsünk egyet, halandóságunk és egyszerűségünk oltárán.
Háy János darabja a humor vaskos kezével tartja elénk a tükröt, megborzongat és cselekvésre késztet. Szereplőit mintha távolról ismernénk, mintha láttuk volna már őket ott, az árokparton, a hivatalnál, a kocsma előtt, vagy bent a falusi típusházak salétromos nappalijában. Együtt álmodunk velük egy békés, idilli világról, melyben a tovább lépés reménye, valós lehetőséggé válik…
„Öntudatra ébredni annyit jelent, mint alakot ölteni” (H Focillon) … de, vajon hol tartunk az öntudatra ébredésben? Mire elég a kultúránk ma, tegnap mire volt elég, és holnap, holnap hogy lesz…?
Szereplők: Ragályi Viktor, Terecskei Giuseppe, Sárosi Gábor, Galuska László Pál, Gergely Tamás, Oláh Judit, Bene-Kovács Márta, Turi Gabriella.
Zenei közreműködők: Sipos Gábor Gergő, ifj. Csonka Zoltán.
Hozzászólások