Játék az érzelmekkel.

Merteuil márkiné büszkeségén csorbát ejt, hogy a szeretője elhagyta, ezért bosszút kíván állni rajta. Felkéri hát barátját, fegyvertársát, a hírhedt nőcsábász Valmont vikomtot, hogy rontsa meg a hűtlen férfiú leendő feleségét, az apácazárdában nevelt Cécile-t. Valmont bele is egyezik ebbe, ám a feladatot túl könnyűnek tartván elhatározza, hogy önszorgalomból, párhuzamosan elcsábítja az erényeiről híres Madame de Tourvelt is…
Lenyűgözően virtuóz és hátborzongatóan cinikus hőseink hétköznapjai a csábítás, a gyönyörszerzés, a birtoklás és a hatalmi vágy kielégítése jegyében telnek. Hogy szórakoztassák magukat, mások érzéseivel, lelkével, sőt életével játszanak. Hódítanak, hogy ne sérüljenek. Hódítanak, hogy bosszút álljanak egykor elszenvedett sérelmeikért. És hódítanak, hogy még véletlenül se láthassák őket gyengének. Pusztító játékaiknak egyre több ember esik áldozatául. De ők vajon tényleg mindig kontrollálni tudják a szívüket? Fölötte állnak azoknak, akik nem tudnak taktikázni és kiszolgáltatódnak érzéseiknek? Teljes mértékben kiölték már magukból a valódi szenvedélyeket? Vagy pont az ad pluszizgalmat életüknek, hogy veszélyes játszmáik következményei bármelyik percben őket magukat is romlásba dönthetik?
És bennünket miért vonzanak ennyire?
A történet sokak számára ismerős lehet, hiszen megszámlálhatatlan filmes és színházi adaptáció született belőle, nem véletlenül: erotika, intrikák, bosszú… Ami azonban máig érvényes remekművé teszi Choderlos de Laclos több, mint kétszázharminc éves levélregényét (és a belőle készült színpadi változatot), az az emberi psziché működésének, rezdüléseinek mesteri szintű ismerete, férfiak és nők harcának, játszmáinak metszően bölcs analízise, és az a rengeteg kérdés, amit az emberi erkölcsökkel kapcsolatban felvet. És ez az, ami garantálja, hogy azok is „aha”-élménnyel távozzanak a színházból, akik ezt a legkevésbé egy 18. századi sztoritól várnák…

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása