Miért érdemes ma, 2009-ben Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben, aki ismerte az elégés előtti utolsó pillanat csodáját? Különleges képességei voltak. A Jövőbe is látott. Látta, mi fog történni a XX. és a XXI. században! Tudta bizony, hogy a XXI. század első évtizedeiben mitől kell rettegnie az embernek. A látottak elviselhetetlen fájdalommal töltötték el. Nem bírta elviselni a látványt... Pedig a megoldást is látta. Néha különös dolog történt vele: megnyílt fölötte az Ég Kapuja...
Hallgassunk csak bele drámai monológjaiba: "Legyőztem önmagamat, de nem segítség nélkül... Ó, legnagyobb segítségemről beszélni sem merek, mert felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan... Ó, még nem vagyok képes gyarló tudatommal felfogni és értelmezni azt a csodát, amely megmentett... Csak a csoda értelmét vagyok képes értelmezni: a legmélyebb gödörből semmi más nem lett volna képes kihúzni engem... Időtlen Égi Lény jelenlétét tapasztalhattam meg én is, miképpen Dante is, az Égi Beatricét megtalálván... De abban a valóságban, amely nem a mi megszokott valóságunk... A legfontosabb persze a valóságosabb valóság keresése... A Fény-valóság megtalálása."
A darab első változatát három évtizede írtam, de az új ezredforduló esztendejében rádöbbentem arra, hogy van Gogh "intelmei" időszerűbbekké váltak, mint bármikor, és újraírtam. 2008-ban aztán "híjával találtatott" ez a változat is, és megint átdolgoztam. A készülődő debreceni előadás sikerében biztos vagyok. Sárközy Zoltán alakítja Vincent van Goghot, aki három évtizede felejthetetlenül szép alakítással örvendeztetett meg minket ugyanebben a színházban - a Megszámláltatott fák című darabom főszerepében. (Kocsis István)
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások