Andonis Foniadakis új, a Pécsi Balett társulata számára alkotott koreográfiája dinamikus és mélyen expresszív módon, a kortárs tánc és zene szemszögéből tárja fel a barokk témákat. A mű kiemeli a korszak vitalitását, sebességét és robbanásszerű kifejezőerejét, miközben párbeszédet folytat korunkkal is. Koreográfiájában Foniadakis az ellenpont elvéből merít ihletet, és azt a mozgás nyelvére alkalmazza. Minden táncos – akár egy szólam egy barokk fúgában – saját motívumot vezet be, amely a többiek motívumaival összefonódva egységes, ugyanakkor összetett egészet hoz létre. Az innováció nemcsak a produkció koreográfiájában, hanem zenéjében is megjelenik. Julien Tarride kortárs elektronikus hangzása új életet lehel a barokk stílusba és annak mai értelmezésébe; ezek a hangzó elemek erősítik a kulcspillanatokat, például a bevezetést, a művek közötti átmeneteket és a nagyszabású finálét.

A(z) Pécsi Balett előadása