A klasszikus "romantikus" komédiának minden lényeges eleme megvan ebben a darabban is, ám távolról sem könnyed bohózat. "A Vízkereszt a veszteség, a szenvedés és a mély zavarodottság kísérteties húrjain játszik, ami a romantikus konvenció finom szépségén át szólal meg, a lírai hangra és a vidám humorra modulálva, olyan illékonyan és megfoghatatlanul, mint egy véletlenül elkapott sóhaj." (Stevie Davies) Ez a nyugtalanság végig átlengi a darabot. Rendes komédiákban a fiatal szerelmesek győzedelmeskednek szüleik és uralkodóik ellenében, s felnőtté válásukkal kiveszik a részüket a társadalmi rend újjáteremtéséből. "A Vízkereszt nem követi ezt a sémát. Ebből a darabból hiányzik a felelősségteljes idősebb generáció. [...] A beteljesülés minden külső korlátja hiányzik. [...] De Illyria kissé kábult lakosai rájönnek, hogy korántsem szabadok. Saját cselekedeteik alkotják a gátakat, mivel legtöbbjük sem önmagát, sem másokat, sem a világot nem ismeri." (Joseph H. Summers) A cselekmény olyan, hogy szinte bármelyik pillanatban tragédiába fordulhat(na). A darabot Robert Sturua bemutatta már a világ számos pontján (Szófia, Moszkva). Shakespeare rendezései szerepeltek már Finnországban, Angliában, Görögországban. Jelen darabbal megnyerte a III. Színházolimpiát.
A(z) Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása
Hozzászólások