Ebben a világvégén maradt, felejtett katonai táborban nincs más feladat, mint amit a
Kapitány és a Doktor, egy itthagyott rendszer fenntartói kitalálnak. Mintha Trepljov színházát
néznénk a tóparton, azt a kozmikus magányt az űrben. Hideg, hideg, hideg. Üres, üres, üres.
Nincsenek falak, így mindenki terébe, életébe belelátunk. Ahogy kijárat sincsen, így nem
lehet elhagyni ezt a helyet. A karakterek élete a szemünk előtt zajlik, szimultán. Kilépni nem,
csak megszűnni lehet. Marie és Woyzeck számára is ez az egyetlen lehetőség.
Büchner töredékekből álló műve megtörtént bűneseteket vett alapul. Daniel
Schmolling 1817. szeptember 25-én leszúrta barátnőjét, L-t; Johann Christian Woyzeck pedig
1821. június 21-én hét késszúrással ölte meg szeretőjét.
Mi vezethet el odáig, hogy a számunkra legfontosabbat tegyük tönkre, pusztán annak
féltéséből? Milyen az az út, amin végighaladva elveszíthetjük az irányítást a gondolataink és
a tetteink fölött?