Ha elfogadjuk John Cage fél évszázaddal ezelőtti kijelentését, miszerint is a zene alapanyaga bármilyen hangzásjelenség lehet, s maga a hallgatás aktusa az a kitüntető mozzanat, mely révén zenévé válik, akkor máris könnyítettünk helyzetünkön. A bennünket körülvevő - látható, hallható, szagolható, tapintható - világunkból miért ne szentelhetnénk az eddiginél nagyobb figyelmet a hangzó környezetnek? Csak egy apró gesztus, amit aztán életünk minden egyes pillanatában gyakorolhatunk azért, hogy környezetünket valamiféle szónikus masszaként fedezhessük fel és élhessük meg.