Te vagy az, Melissa?

Oda van írva a neve, tehát tudjuk, hogy a szintén kevéssé felismerhető Sandra Bullock mellett Melissa McCarthy áll, meg a Női szerveket (2013) is láttuk, de ez most mellékes. A kérdés az, hogy született meg ez a simára radírozott képű, fekete hajú valami, és sejtem rá a választ. A stúdió illetékese egyszerűen nem szeretett volna egy csúnya nőt tenni a plakátra, legfeljebb egy elrondított szép nőt, ez volna Bullock, és szólt a grafikusnak, hogy csináljon má’ valamit ez ügyben McCarthy esetében is. Az illető be volt tépve, és még késésben is volt valahonnan, így nekiesett a színésznő arcának, lefaragott az alakjából és feketére változtatta a haját, mert az egyrészt fiatalít (legalábbis szerinte), másrészt attól vagányabb lesz az egész. Aztán átküldte a tervet a stúdiós mukinak, aki elégedetten bólintott: ez tényleg nem hasonlít arra a csúnya nőre!

Legyen ronda és torz!

2008-at írunk, és a világ legjobb nője egész konkrétan Angelina Jolie volt, de ezzel egy névtelen grafikus nem volt kibékülve, ezért látunk a Wanted (2008) plakátján egy furcsa guminőt. „Elcsúfítalak, ha már nem lehetsz az enyém” – dúdolta magában, majd első körben fogta, és levágta a feje felét, vagy tán többet is, majd belenyomta a színésznő vállát az arcába, és szomorú mosollyal az arcán megnyújtotta Angelina karját valószínűtlenül hosszúra. Még ezzel sem volt boldog, így a fegyvert tartó ujjait is megbabrálta, végül úgy döntött, hogy James McAvoyt nem olyan fontos felismerni, és ezért csak a fél arcát láthatjuk, a másikat ő maga takarja el, miközben hasba lövi gumi-Angelinát – ami alapján azt hihetnénk, hogy a filmben ellenségek, pedig nem!

Keresd meg a lányokat!

Újfent csak a stáblistára kell hagyatkoznunk: ezen a poszteren állítólag ott van a 90-es évek nagy sztárja, Brooke Shields, csak nem hisszük el, ahogy azt sem, hogy ezt a plakátot nem akkor csinálta valaki, hanem 2013-ben, mert olyan ósdi a grafika és a tervezés. A nálunk a szintén valószínűtlen Dögös koros kosarasok (2013) címen futó filmben tényleg játszik Shields, ő áll közében, csak a jó szándékú tervező szerette volna kicsit megszépíteni – hát így sikerült. És arról még nem is beszéltünk, hogy ki vágta úgy fejbe Daryl Hannah-t, hogy a nyaka becsúszott a gyomráig.

Ki az a szomorú, tepsifejű lány?

Van egy tippem, hogy készülhetett Az utolsó dal (2010) plakátja: az önérzetes tervező azt mondta, ez a nyálas film első blikkre jó eséllyel még mozikba sem kerül, tipikus direct to video, én meg egy profi vagyok, nekem ne ilyet adjanak, én Oscar-díjas alkotásokhoz akarok plakátot csinálni. A főnöke viszont azt mondta, ne bomolj, Mike, nem vagy te olyan jó, dobd össze gyorsan, de ne feledd, ez nem egy vígjáték, Miley Cyrus legyen olyan átlagos. Mike, vagy ahogy hívták, tartotta magát a csapásvonalhoz, de mivel még benne volt egy kis dac, meghekkelte Cyrus arcát és konkrétan levágta Liam Hemsworth fejét, ami így valami rossz emlékként lebeg a naplementében – szegény Greg Kinneart pedig fel sem tette nagyba, pedig hármuk közül ő a színész.

Ki nőtt ki Stallonéból?

Mi, magyarok több okból is szeretettel gondolunk a Menekülés a győzelembe (1981) című hadifoglyos focifilmre, hiszen nálunk forgatták (nem volt ugyanis egész Európában olyan ósdi focipálya, mint az MTK-é), és a kor nagy focistái közül is egy csomó szerepelt benne. Például Pelé, akit az eredeti plakáton csak arról ismerhetünk meg, hogy fekete, részben azért, mert rossz a grafika, részben azért, mert valami furcsa egytörzsű, háromfejű, háromkarú mutánst csináltak belőle, Michael Caine-ből és Sylvester Stallonéből – igen, az Stallone, és nem a feketére festett hajú Robert Redford. És közelebbről megnézve még bizarrabb a kép, és nemcsak azért, mert mindegyik arc máshonnan van megvilágítva, hanem mert Pelé keze egészen furcsa méretű.

Mégis kinek a lába?

„Legyen vicces, minél viccesebb!” – mondták a grafikusnak, rákacsintottak és megveregették a vállát, ő pedig ezt úgy értette, hogy teljesen szabad kezet kap a Már megint bérgyilkos a szomszédom (2004) plakátjához. El is eresztette magát: minden szereplő új lábat kapott, legalábbis első blikkre, pedig nem, csak egy kis transzvesztita show feelinget kaptunk, és ezzel jól el is szórakozott az illető; ami felül volt, azt meg három perc alatt összecsapta. Így lett Matthew Perry feje icipici, így nyomja ki Bruce Willis teste Amanda Peetet az egész képből, de a legaggasztóbb Willis összeaszott feje, ami olyan, mint egy öregasszonyé. A filmben sem túl fiatal, de a feje teljesen normális, csak egy kicsit kopasz, ezért visel szalmakalapot – azt legalább eltalálták.

Nahát, mennyi szakács!

Az a vicces az egészben, hogy hosszabban lehetne írni A séf (2014) elbarmolt spanyol plakátjáról, mint Jon Favreau filmjéről. Mert itt semmi sem stimmel: a film nem erről szól, a karakterek nem ezt csinálják. Például az itt láthatóak közül egyedül a középen lebegő test nélküli fej (igen, ez Favreau, de ezt inkább kilogikáztuk) a séf, a többiek egyáltalán nem, és ő sem egy étteremben dolgozik, és a saját ruháit hordja, épp ez a lényeg. Hogy aztán ki és hogyan rakta rá a tetszőleges szakácstestekre az adott színész kuktasipkás fejét, miért lett mindenki falfehér, és miért nem rúgták ki érte a grafikust, az nagy kérdés, de legalább ott vannak a nevek, azok segítenek. A stroke-os pasi a bal oldalon például Dustin Hoffman, az óriásfejű nő Sofía Vergara, a sunyi képű a sodrófával Robert Downey Jr. – hogy a kissrác fejével mit csináltak és hogyan illesztették a nyakára, azt már nem is firtatom.

Vigyázz, leejted!

Nem a Vőlegényem vagy a férjem volt a 2008-as év legeredetibb, legviccesebb vagy legsikeresebb vígjátéka, és nem is erről híresült el, hanem csapnivaló plakátjairól. Van az a verzió, amin Colin Firth alkarja nagyjából 15 centis, és van ez a verzió, amin Firth és Jeffrey Dean Morgan NEM akarnak elkapni egy nőt, akinek ezek után nyilván eltörik a gerince, és akit mi sem ismerünk fel – de elárulom, hogy a szebb napokat látott Uma Thurmanről van szó. Csakhogy nem az ő agyonretusált arca a legzavaróbb a poszteren, hanem az a rémesen buta és esetlen póz, ahogy a két férfi áll, amit nagyjából úgy írnék le, hogy ilyen az, amikor rögtön tökön rúgás után jön rád a hasmenés, de nem érdekel, mert be vagy állva.

Egy vízi hulla!

Annak a Jack Blacknek, akit mi ismerünk, vannak fogai, nem úgy, mint ennek a viaszbábunak a Gulliver utazásai (2010) plakátján. Lehet, hogy lusta volt a grafikus, és a fotón ki kellett volna fehéríteni a színész fogsorát, nem tudom, de valamiért úgy döntött, megszabadul tőlük. És amint ezt a viszonylag apró részletet észreveszi az ember, már az egész plakátot máshogy nézi, és innentől kezdve olyan, mintha egy rothadó vízi hullát látnánk, nem egy apró emberek által megkötözött utazót. És ezen nem segítenek a karakter hófehér lábai sem, sem az a tény, hogy az icipici figurák icipici kötelei nyilván nem tudnak egy ekkora testet leszorítani!

Ne érj hozzám!

Dane Cook Hollywood egyik legidegesítőbb színésze, pedig nagy a verseny, és ki tudja, miért, ennek ellenére is kap főszerepeket. A jelek szerint Jessica Alba magából A kabalapasi (2007)  című bárgyú vígjátékból nem tudott kihátrálni, de legalább azt elérte, hogy a híres John Lennon – Yoko Ono-képet koppintó plakát fotózásán egyrészt teljesen fel legyen öltözve, másrészt ne legyenek egy szobában, de valószínűleg egy épületben sem Dane-nel. Mert ilyen pocsék módon összekasírozni két figurát gyakorlatilag törvénybe ütközik, és egy dolog, hogy Cook tök természetellenes módon feszít be egy ilyen pózban, és túlságosan is simára van retusálva, de az alkotóknak arra sem volt érkezésük, hogy az arca így profilból is felismerhető legyen – ami nem is baj.