Tudtad, hogy Peter Falk is rendezett egy epizódot, de keményen megszívatták? Vagy, hogy a Columbónak miért nincs saját zenei témája? De az is tervben volt, hogy a karakter leszokik a szivarról. David Koenig Mindörökké Columbo című könyve alapos betekintést enged a sorozat működésébe, a háttérben zajló munkákba, és olyan összefüggésekre mutat rá, melyek a széria sokadik megtekintése után sem biztos, hogy világosak. Íme 10 megfellebbezhetetlen bizonyíték, hogy a Columbo az egyik legérdekesebb sorozat, már a kulisszák miatt is.

1. A megelégedés

Columbo-t két krimirajongó író, Richard Levinson és William Link találta ki, akik főként Ellery Queent olvastak. A hadnagy először egy színpadi műben szerepelt (még nem Peter Falk alakításában), melynek a koncepciója a “fordított krimi”, vagyis a néző először a bűntettet és tettest látja, és csak ezután jelenik meg nyomozó, akinek meg kell oldani az ügyet. A sztori tétje nem az volt, hogy ki és hogyan követte el gyilkosságot, hanem hogy

miként kapják el az elkövetőt.

Levinson és Link arra érzett rá, hogy ha a néző lát egy tökéletesnek gondolt bűntényt, majd a szeme láttára derül ki, hogy az tettes valamit mégis benézett, akkor az megelégedéssel tölti el.

2. Az üvegszem

Az tudvalevő, hogy a Columbót alakító Peter Falk jobb szemét egy protézis helyettesítette. A színész háromévesen veszítette el a szemét, amikor egy rosszindulatú daganat miatt el kellett távolítani. Falk hamar megtanult együttélni az üvegszemmel, olyannyira, hogy szinte már tudomást se vett róla. Nem úgy, mint mások: mikor felajánlottak neki egy szerepet a Columbia Pictures-nél a stúdióvezetővel, Harry Cohnnal is találkoznia kellett. A férfi azzal nyitott, hogy őt bizony zavarja Falk “fogyatékossága”. A színész elsőre nem is értette, miről van szó, így Cohn elmagyarázta, hogy a szemét érzi porblémásnak. Próbafelvételeket akart készíteni, hogy lássa, nem tűnik furcsának Falk tekintete a filmen, pedig a színész egyik jellegzetessége épp a szokatlan tekintete. Falk ebbe nem ment bele, mire Cohn azzal a nem túl elegáns mondattal zárta le beszélgetést, hogy:

“Fiatalember, ezért a pénzért kétszemű színészt is kapok!”

3. Színpadról a képernyőre

A Columbo viszont nem a Columbia, hanem a Universal égisze alatt készült. Mivel a hatvanas években a stúdiónak rengeteg új, tévés tartalomra volt szüksége az NBC számára, A recept: gyilkosság című színdarab is náluk landolt, és rögtön beleszerettek. A két szerző, Levinson és Link nem sokat változtatott a sztorin a színpadi műhöz képest, a végkifejletbe azonban drasztikusan belenyúltak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy

az igazi főszereplő most már a nyomozó lett, ezért nem kellett rájátszani a gyilkos bűnbánatára.

A színpadi verzióban ugyanis Columbo úgy csikar ki vallomást a feleséggyilkos doktorból, Flemmingből, hogy megrendezi a szeretője, Susan öngyilkosságát, minek hatására a férfi összetörik, és mindent bevall. A televíziós változatban Flemming ugyanolyan aljas marad végig, mivel nem érdekli a nő halála, sőt, még azt is pedzegeti, hogy ha nem lett volna öngyilkos, akkor lehet, hogy “baleset érte volna”. Mivel Susan mindent hall, végül hajlandó tanúskodni a doktor ellen.

4. Az ifjú Spielberg

A Columbo első epizódja, az először 1968. februárjában vetített A recept: gyilkosság valójában még egy önálló tévéfilm volt, a hivatalos pilot 1971. márciusában került adásba Váltságdíj egy halottért címmel, majd ezt követte szeptemberben az

"Ahogy a könyvben meg van írva" című epizód, melyet akkor 24 éves Steven Spielberg rendezett.

A vezető operatőr, az idős Russ Metty panaszkodott is a kora miatt: “Még csak gyerek. Adtok neki tejbepapit? A pelenkaszárítója nem gerjeszti majd a kamerákat?” – élcelődött. Viszont Levinson és Link a rendező mellé álltak, és lecsitították Metty-t: “Ő a rendező. Te csak csináld, amit mond”. És milyen jól tették, nem csak Spielberg későbbi munkáinak tükrében, de már az általa rendezett epizódon is meglátszik a formabontó tehetsége: olyan technikákat használt a forgatáson, melyekre még a stáb idősebb tagjai is rácsodálkoztak. Ilyen például rögtön a nyitójelenet, amely a történet szerinti írópáros egyik tagjának kocsiját mutatja felülről az utcán, majd ahogy hátrálni kezd a kamera, kiderül, hogy valójában a másik irodájában vagyunk épp, az üvegfalú toronyház egyik emeletén.

5. A Columbo-szabályok

Levinson és Link az első évad előtt igyekeztek lefektetni a Columbo-szabályokat, amiknek minden epizódban érvényesülni kellett:

• minden sztori fordított krimi és úgynevezett angolos szalonkrimi, ami bár Los Angeles-ben játszódik, nincs benne lövöldözés,  autós üldözés, drog és prostituáltak
• a gyilkosban, aki fényűző életet él, túlteng az önbizalom
• a történet egy tökéletesnek hitt gyilkossággal indul, majd megérkezik Columbo, és feltűnik neki valami apró következetlenség
• a sorozatban nincs erőszak, a gyilkosságok vagy stilizáltak vagy egyáltalán nem mutatják őket.

6. A nevem Frank, Frank Columbo

A Columbo-szabályok egyértelműen kimondták, hogy a hadnagy sosem árulja el a keresztnevét, sőt, még maga Levinson és Link tudták, mi az. ”Gondolkodtunk rajta. Peterrel [Falk] azonban már a legelején kötöttünk egy egyezséget, hogy sosem mondjuk meg a nézőnek. Azt akartuk, hogy kíváncsiak maradjanak” – mondta Link. Úgy tervezték, hogy

a sorozat legnagyobb rejtélye maga Columbo,

hiszen se a feleségét, se az unokaöccsét nem ismerjük meg (pedig rengeteget beszél róluk), ahogy az otthonát és a munkahelyét, a rendőrséget se látjuk soha. Ilyen rejtély lett volna a hadnagy keresztneve is, ám ezt egy naiv kellékes keresztbe húzta. A Holt tárgyak című epizódban Columbónak meg kellett mutatnia a jelvényét és a rendőrigazolványát, amire a Universal kellékese rátette a színész képét, és a karakter aláírását: “Frank Columbo”. Valószínűleg nem számított rá, hogy a nézők ki tudják olvasni, mi van odaírva.

7. A rendező: Peter Falk

Falk már az első évad forgatása közben mindent megtett azért, hogy ő is rendezhessen egy epizódot. Szó szerint mindent, hiszen olyan csökönyös volt az ügyben, hogy még azt is megjátszotta, hogy beteg és nem tud forgatni, sőt, egy alkalmommal otthagyta a forgatást. Mivel a iszonyúan szorított a határidő, a stúdiónál végül belementek, hogy Falk megrendezheti a hatodik epizódot, azzal a feltétellel, hogy az eredetileg megbeszélt hat után még szerepel egy hetedikben is. A színész nagyon várta az első rendezését, ám a producerek, Levinson és Link

szándékosan egy olyan epizódot írattak neki, ami még egy gyakorlott rendezőn is kifogott volna.

Ez a Gyilkosság tervrajz alapján, aminek egy jó része egy építkezésen játszódik. Egy valódi építkezésen, így Falk hiába találta ki egyik nap, hová fogják majd tenni holnap a kamerát, az egyik munkás mindig szólt, hogy az bizony akkor már nem úgy fog kinézni. Falkot a saját jelleme is hátráltat a munkában, hiszen borzasztón határozatlan volt, de ez esetben neki kellett döntenie mindenről, ráadásul általában nagyon gyorsan. Végül tényleg lebetegedett, de becsületére legyen mondva, végigvitte a direktori munkát is, ám után kijelentette, hogy soha többé nem akar rendezni. A végeredmény azonban nem is lett olyan borzalmas, mint többen is várták: a bizonyítékokon ugyan a kelleténél tovább időz a kamera, de akadnak kifejezetten hatásos képsorok is, mint például amikor a gyilkos a csomagtartóban viszi a hullát, defektet kap, és egy rendőr siet a segítségére. 

8. A Columbo-téma

Bármilyen furcsa, sok sorozattal ellentétben a Columbónak nincs saját főcímzenéje, sőt főcíme sincs. Ráadásul szinte minden részhez külön zenét komponáltak. Az egyes epizódokon belül ugyan vannak egyedi zenei témák, amelyek például a gonosztevő megjelenésekor, vagy a bűntett elkövetésekor csendülnek fel, de nincs olyan zene, amit magával Columbóval lehetne azonosítani. Illetve hivatalosan nincs, de például Billy Goldenberg taktusai, amik akkor csendülnek fel a Besegít a halál című részben, amikor a hadnagy megjelenik a színen, annyira jól sikerültek, hogy több epizódban is felhasználták.

A leggyakrabban viszont a This Old Man című gyerekdalt társítják a karakterhez,

ami annak köszönhető, hogy Falk többször is ezt dúdolta, mikor a forgatókönyv szerint Columbo várakozott valamire. Végül igyekeztek minden epizód zenéjébe valahogy beilleszteni, Az ínyenc gyilkos című részben (hetedik évad) ráadásul egy egész zenekar játssza ezt az étteremben.

9. A leszokás

A hadnagy jellegzetességei közül a dohányzást a első évad után meg akarták szüntetni az alkotók, ezért az szezon utolsó epizódja, a Gyilkosság tervrajz alapján (igen, ezt rendezte kínkeservvel Falk) úgy zárul, hogy miután az orvos azt javasolja Columbonak, hogy szokjon le a szivarról, a hadnagy rá akar gyújtani az ügy lezárását követően, de inkább eltapossa a szivart. Természetesen a következő évadban ismét rágyújt, mivel túl jó kelléknek bizonyult a szivar ahhoz, hogy elbúcsúzzank tőle.

10. Nézői visszajelzések

Levinson és Link, akik az első évad producerei is voltak, igyekeztek maguk megválaszolni az nézői leveleket, melyek közt voltak érdekes reakciók. A Holt tárgyak című epizód kapcsán Mrs. George Gross a a New Jersy állambeli Hawthorne-ból azt kifogásolta, hogy túl sokat ittak. Bár a Columbo a kedvenc műsora, de

“Már az első jelenetben elhangzik, hogy »kér egy italt?«, és utána végig így megy – egyik ital a másik után. Ez visszataszító azoknak, akik nem isznak, és nyilván zavarja a volt alkoholistákat, akik próbálnak józanok maradni”

De volt olyan is, nevezetesen Mrs. Ernestine Smith Kaliforniából, aki a túl könnyűnek találta a megoldást A türelmetlen hölgy című epizódban:

“Melyik idióta nem látja azonnal a jelentőségét annak, hogy a nő szerelme akkor érkezik meg, amikor elcsattan a lövés, de előbb, mint a riasztó megszólal?”