Michael Mann 1995-ös rabló-pandúr filmje, a Szemtől szemben (Heat) sok minden miatt emlékezetes. A 170 perces alkotás több mint heist-movie, teleobjektívvel, valós helyszíneken forgatott jelenetei modern eposszá teszik, amelyet elsősorban a két főhős viszonya emel magas szintre.

Robert De Niro alakításában az egyik főhős hidegvérű, professzionális bűnöző, akit egy valós alak, Neil McCauley inspirált (az ő nevét is viseli). Vele szemben találjuk Vincent Hanna hadnagyot (Al Pacino), aki temperamentumos, de a törvény oldalán áll, még ha olykor meg is esik vele, hogy kokainos (?) befolyásoltság alatt folytat le egy-egy kihallgatást. McCauley mindig úton van és nem köti semmi: életfilozófiája szerint nem kötelezheti el magát semmi mellett, amitől nem tud fél percen belül odébbállni, de megszegi a saját szabályait, amikor lassan beleszeret Eadybe. Vincent Hanna ezzel szemben a harmadik, szétesőben lévő házasságában van, és titkon megkérdőjelezi elköteleződése hasznosságát. Neil McCauley rablóbandája hideg és profi, úgy működik, mint egy igazi család. Vincent Hanna rendőregységeit viszont a szervezeti viszonyok, bürokrácia és a nagyfiús szemétkedések tartják össze.

A két karakter erőszakos összecsapását a híres éttermi jelenet előzi meg, amely a filmtörténet első olyan képsora, amelyben Robert De Niro és Al Pacino először együtt szerepeltek. De most nem erről lesz szó (van cikkünk arról is).

Ez is ide tartozik

Mégis mitől olyan jelentős a Szemtől szemben éttermi jelenete?

Al Pacino és Robert De Niro a karrierjük csúcsán, életük egyik legjobb alakítását hozták. De ennél többről van szó.

Tovább

Hanem egy másikról:

az ikonikus bankrablásos részről, amelyet közmegegyezés szerint a mozi történetének legrealisztikusabb fegyveres jelenetének tartanak.

McCauley és csapata – Chris Shiherlis (Val Kilmer), Michael Cheritto (Tom Sizemore) és Donald Breedan (Dennis Haysbert) – fényes nappal lefegyverzik a bank biztonsági őreit, és betörnek a széfbe, hogy magukhoz vegyenek néhány táskányi pénzt, de csak másodpercekre vannak a sikertől, amikor a rendőröknek Vincent Hanna vezetésével sikerül körbefogni őket. Az egyik pillanatban még nyüzsög az utca, a rablók majdnem eliszkolnak, a másikban pedig ropognak a gépfegyverek.

A jelenet olyan valósághűen sikerült, hogy állítólag a haditengerészet „gólyáinak” is levetítették, hogy megtanulják, hogyan kell össztűzben visszavonulni. (Ebben az esetben természetesen a bűnöző csapat manővere szolgál tanulságul.) Ebben a tíz percben a rablócsapat tagjai fedezik egymást, és sikeresen felülkerekednek az ellenfeleiken (mármint a rendőrökön), mindezt katonákra jellemző fegyelemmel. (Lehet, hogy a rosszfiúk egykor kötelékben szolgáltak? Ez nem derül ki.)

Egy ponton a kamera Christ (Val Kilmer) mutatja, aki egy autó fedezékéből Neil parancsára megtisztítja az utat a többiek előrehaladásához: először előre, szabad utat adva Neilnek, majd oldalra, Michael elé. Amikor a gépkarabély kifogy a töltényből, gyorsan újratölt.

Val Kilmer különösen büszke volt erre a momentumra, és felidézte, hogy a haditengerészetnél egy tiszt állítólag azt mondta a tanoncoknak: „Ha nem tudnak olyan gyorsan újratölteni, mint ez a színész, akkor fel is út, le is út!”

A jelenet hideg és kegyetlen. Nincsenek látványosan kifröccsent agyvelők, nincsen fegyverpornó lassított felvételen, nincsenek utolsó leheletükkel egymást biztató zsaruk és rosszfiúk.

Nincsenek csípőmagasságból indított lövések sem, mert hát ez nem egy kib*szott Rambo-film.

(Egyetlen gyengesége talán éppen az, hogy a rendőrség nem szaladgálna gépfegyverekkel a járókelők között, és kerülné, hogy nyílt utcai harcra kerüljön sor, ahol civilek – és rendőrök – tucatjai sebesülhetnek meg.) Valamiféle érzelmi csúcspontra mégis szükség van: ezt szolgálja a lezárás, amikor Michael magához vesz egy kislányt, de Vincent Hanna egyetlen precíz lövéssel mégis leteríti a szökőkút mellett.

A Szemtől szemben kulisszái mögé kalauzoló „így készült”-doksiból tudjuk, hogy nem kevesebbet, mint három hónapot készültek a színészek és a szakemberek a bankrablás és az utcai lövöldözés felvételéhez, és többek között a brit Különleges Légi Szolgálat (SAS) és a Különleges Erők (SF) veteránjai vettek részt a kiképzésben.

„Azt akartam, hogy mindenki annyira felkészült legyen, hogy érezzék, valóban meg tudnák csinálni azt, amit eljátsszanak”

– mondta Michael Mann, akiről Taran Butler, a John Wick­-filmek fegyveroktatója úgy nyilatkozott, azon ritka rendezők egyike, akik ismerik a fegyvereket.

Végül nem felejtkezhetünk el a jelenet hanghatásairól sem. A lövöldözés Los Angeles külvárosában, egy felhőkarcolókkal teli irodanegyedben játszódik, így a fegyverropogás visszhangja önmagában rémisztő. (A forgatáshoz szerdánként és szombatonként adott engedélyt a város, így ezeken a napokon újra el kellett rendezni az utcaképet a roncsokkal.) A hangmérnökök a helyszíni hangot használták, és nem előre felvett fegyverropogást adtak a filmhez. Az eredmény jóval hangosabb, mint amit más mozikban hallunk, de jóval közelebb áll a valósághoz.

Szép lenne, ha azt mondhatnánk, hogy 

a Szemtől szemben nagy hatással volt Hollywoodra,

de ez nem lenne igaz: azóta is egymást követik a lassított jelenetekben csípőmagasságból tüzelő akcióhősök a vásznon. (A bankrablási jelenet hatását viseli viszont a legfeljebb átlagosnak nevezhető Tolvajok városa és a Gengszterzsaruk.) Michael Mann kétségkívül a filmes robbantások és autósüldözések legnagyobb kortárs rajongójára,

Christopher Nolanra gyakorolt hatást, aki A sötét lovag bankrablós jelenetében nagyon hasonló maszkot adott Joker bandájára,

mint amit McCauley csapata visel egy korábbi – a film egyik első eseményeként ábrázolt – bűntényben. (Még a ketyegő órát imitáló zene is ugyanaz.) A Batman-trilógiát nem alaptalanul dicsérték, amiért realisztikusan fest meg egy képregényhőst, de azért hadd jegyezzük meg, Mann volt az a rendező, aki a legszebben megmutatta, micsoda játszóteret lehet csinálni egy nagyvárosból. Hiszen A sötét lovagban a Joker cool dumáira is szükség van ahhoz, hogy érezzük, most valami nagyszerűt látunk, a Szemtől szemben nagyobb hatást ér el egyetlen szó nélkül.

Meg hát, míg Neil McCauleyből „tananyag” lett, a Joker terve egészen nevetséges és nagyon rizikós, mivel túl sok benne a változó (kiderül, hogy a vezetőjüket, a Jokert nem is ismeri senki, mégsincs egyetlen gengszter sem, aki elrontaná vagy saját javára fordítaná az akciót) – ellenben szórakoztató mozinézőként elmerülni benne. (S még egy mínuszpont Nolannek: a pénzzel teli zsákokat úgy dobálják a Joker emberei, mintha csak vattával lennének kitömve. Igaz, a valóságban a Szemtől szemben vaskosabb táskáival sem lenne egyszerű véghezvinni egy utcai akciót.)

Michael Mann filmje azonban nemcsak realisztikus mozi, hanem végtelenül esztétikus is: stílusa legalább annyira hipnotizáló, mint a készítők mániákus akkurátussága. Ennek illusztrálására legyen elég az az apró érdekesség, miszerint az egyik későbbi beállítást Alex Colville Pacific című festménye ihlette.

És bár a Szemtől szemben majdnem harminc év után semmit nem veszített a vonzerejéből, kíváncsiak leszünk, milyen filmet csinál Michael Mann 2024-ben. Azt már tudjuk, hogy Adam Driverrel forgatja majd a második részt, meg azt is, hogy ha tényleg elkészül, jól járunk vele.

Úgy hírlik

Megvan a Szemtől szemben-folytatás főszereplője?

Michael Mann hivatalosan is bejelentette, hogy leforgatja 1995-ös kultfilmje folytatását – és állítólag már egy sztárt is kinézett hozzá.

Tovább