Szinte pszichológiai slágertéma lett az utóbbi időben a „főszereplő-szindróma”, amelyről életmódmagazinok és orvosi szaklapok egyaránt írtak, de leginkább a közösségi médiában terjedt el. Sokaknak talán nem is kell magyarázni a fogalmat: olyan embereket tekintünk ilyennek, akik az életben magukra osztották a főszerepet, és gátlástalanul használnak mindenkit mellékszereplőként a saját drámájukhoz. Gyorsan megjegyeznénk, hogy

nem szigorúan orvosi meghatározásról van szó, még csak nem is tekinthető mentális elváltozásnak, ha valakinek saját maga körül forog a világ.

A main character-szindróma TikTokon és egyéb közösségi felületeken terjedt el, de talán nem fogunk nagyon mellé, ha azt állítjuk, filmekből és sorozatokból is átkozottul ismerős.

Az Amerikai pszicho egyik mémesedett jelenetében Patrick Bateman walkmannel a fején suhan végig a Wall Street-i irodaházának folyosóján, és ügyet sem vet a többiekre: a „főszereplő-szindróma” klasszikus megnyilvánulásával van dolgunk, amely nem véletlenül olyan vonzó sok éretlen kölyöknek. A mém az utóbbi egy-két évben terjedt el igazán a TikTokon, és vált az arrogáns, mégis kúl nemtörődömség szimbólumává.

De valami ilyesmit látunk az Eufória című sorozat jeleneteiben is, amikor Cassie és Nate a középsuli álompárját játsszák, és minden szem rájuk szegeződik, pedig a háttérben a kapcsolatuk korántsem idilli. Két toxikus személyiség, akik nem bírják ki, hogy ne legyenek középpontban.

A „főszereplő-szindróma” már-már tévétörténeti jelentőségű példájának Carrie Bradshaw-t tartják, a Szex és New York önző, egocentrikus karakterét, akinek a problémái mindig első helyen állnak a többiekéhez képest, megszállottsága, énközpontúsága miatt pedig minden kapcsolata előbb-utóbb megfeneklik.

Új nincs a nap alatt, a régiek gátlástalanságnak és önzőségnek mondták, amit a főszereplő-szindróma jelöl, és valószínűleg a legtöbb politikusra, cégvezetőre, celebre és dívára jellemző, de mindenkinek van egy családtagja, akire ugyancsak ráillik. Miranda Priestly Az ördög Pradát viselben olyan magnetikus kisugárzással bír, hogy mindenkibe beléfagy a szó. Woody Allen filmjében, az Annie Hallban valójában a saját bizonytalansága és neurózisa tartja fogva a rendező által alakított Alvy Singert, aki sosem képes átadni magát semminek és senkinek – vajon nem attól szenved, hogy nem képes nem főszereplő lenni? És egész másként, de főszereplő Rachel Green is a Jóbarátokban, aki szép és csinos, de semmivel nem emelkedik ki a többiek közül, hacsak nem azzal, hogy a gazdag családi körülmények között elkényeztették.

Olykor-olykor mindannyiunkkal előfordul, hogy saját filmünket mindenki másénál előbbre soroljuk. A csúcsforgalomban és a nyüzsgő plázában el-elcsípett sóhajok erről árulkodnak – „Mit keres itt ennyi ember? Mindenkinek akkor kell közlekedni, amikor nekem?” –, és még viccesebb turistaként panaszkodni ugyanez miatt Párizs vagy Velence tömött utcáin. Pedig ha 8,2 milliárdan vagyunk a bolygón, úgy tűnhet, hogy senki nem egyedi és megismételhetetlen, nem csak ázsiai kisgyerekek léteznek, akik mindent jobban tudnak nálad (és még csak hatévesek), de emberek milliói, akik azt szeretik, nézik és gondolják, mint te.

Miközben regények és filmek sokasága meséli sorra a réges-régi „csak egy maradhat” toposzát – ilyen az Éhezők viadala vagy éppen a Squid Game –, a másik sokat hangoztatott igazság szerint csak együtt sikerülhet.

A paradox természetű igazság persze az, hogy nem te vagy életed főszereplője, de ha meg más a főszereplője a te életednek, akkor baj van. Egyszer volt már szó a blogon arról a jelenségről, amikor rájössz, hogy minden szembejövőnek épp olyan mély és komplex élete van, mint neked – John Koenig a „sonder” kifejezést aggatta erre a ritka, de nagyon is megfogható érzésre –, és mindenkinek saját drámája, saját sorsa van. Akkor is, ha valakié kisszerűbb, másé pedig nagyszerűbb.

Még több Buddy Endre

Minden szembejövőnek épp olyan mély és komplex élete van, mint neked

Megvan az a hirtelen érzés, amikor ráébredsz, hogy nemcsak a te életed filmje pörög napi 24 órában, hanem minden körülötted lévőnek saját története, a tiédhez hasonlóan összetett világa van?

Tovább