Az új dokumentum-minisorozat első perceiben Conor McGregor egy kórházi ágyban fekszik, és azt mondja, már azt hitte, vége lesz a karrierjének. Aztán pár nappal korábban, az oktagonban vagyunk, ahol McGregor csúnyán kikapott Dustin Poiriertől. Az ír harcos amúgy is problémás lába megbicsaklott, a sípcsontja azonnal eltört.

„Még nincsen vége!”

– üvölti a mikrofonba, pedig nagyon úgy tűnik, hogy vége van. Harminckét évesen akár vissza is vonulhatna, pénze van elég, hírnevét már csak elkoptatni lehet; semmi szükség rá, hogy addig verekedjen, amíg csak bírja szusszal, miként azt egy újságírónak a meccs előtt megígérte.

Ez már a második dokumentumfilm a Netflixen, ami az MMA szupersztárjával, az ír száj- és botrányhőssel, Conor McGregorral foglalkozik, aki

éppen elég karizmatikus és szerencsés ahhoz, hogy úgy, ahogy kedvelni lehessen.

Nyilvánvalóan hamarabb készül róla dokumentumfilm, mint  a vele egyidős orosz ellenfeléről, Khabib Nurmagomedov, aki keveset makog angolul, ráadásul tényleg úgy néz ki, mint egy James Bond-film autókat meglovasító epizodistája, vagy minden tisztességes bokszrajongó által utált Floyd Mayweatherről.

Pedig Conor McGregornak is vannak haragosai bőven. Liam Neeson gonosz koboldnak nevezte, aki rontja Írország hírnevét, Mike Tyson el akarta verni, 50 Cent pedig eléggé elítélhető módon genetikailag alacsonyabbrendűnek nevezte, aki „csak fehérnek tehetséges”. Az ír sportoló számos botrányt túlélt már ittas vezetéstől más kihágásokig, vádolták szexuális zaklatással (egyelőre bizonyítatlanul), volt, hogy buliban betörte a DJ orrát, és mérlegelés alatt is kezdett már verekedést. De közben képes volt 40 másodperc alatt kiütni az ellenfelét, arra pedig mindenki emlékszik, amikor 2015-ben

13 másodperc alatt adott K.O.-t

José Aldónak. És miközben Dustin Poirier arról beszél, hogy nem sok öröme van a felkészülésekben, csak a meccseket szereti, azokból is érthetően csak a győztes párharcok szereznek neki örömet, Conor McGregor beállítottságában van valami, amiből az egyszeri ember is elvihet valamit. Elvégre ki az a ketrecharcos, aki hajlandó a nagyon finom és „erőszakmentes” mozgáskultúrájáról híres Ido Portallal edzeni, és vesztes meccsek sorozata után kijelenteni, hogy néha a kudarc is a siker része?

A Netflix előző dokumentumfilmje, a Notorious (A jól ismert McGregor) a sportoló felemelkedésével foglalkozott, aki egyszerre lett pehely- és könnyűsúlyú bajnok a UFC-ben, és nyomon követte emlékezetes rivalizálását Nate Diazzal. Az új, négyszer ötven perces sorozat, a McGregor Forever viszont négy meccsel foglalkozik, amik közül hármat McGregor elveszített: az első a Khabib Nurmagedomov ellen vívott 2018-as meccs, a második a visszatérése Donald Cerrone ellen, a harmadik a Poirier ellen vívott vesztes meccse 2021 januárjában, majd az ugyancsak vesztes, lábtöréssel végződő mérkőzés hat hónappal később.

Ha valaki egy Dühöngő bika-szerű történetre számít, amiben a bokszoló állandóan „hazaviszi” munkáját, otthon éppolyan erőszakos és egoista, mint a ringben, csalódni fog. Az első epizódban, amelyben karonülő kisfiával foglalkozik, és várandós feleségével babaváró bulit tart, McGregor felelős és szerető családapának tűnik. Később mintaszerűen, alázattal fogadja Poirier elleni megsemmisítő vereséget, de aztán a visszavágó előtt nagyszájjal oltogatja az ellenfelét, egy újságíró meg is kérdezi tőle, mire föl a nagy váltás? „Belemegyek, mint láncfűrész a vajba” – ígéri a harcos, aztán persze veszít.

Akár szerepet játszik McGregor, akár ösztönből eteti a nyilvánosságot a nagybunyós figurájával, ügyesen csinálja. Szeretni nem lehet, csodálni igen.

A dokumentumfilmmel csak egy probléma van. Az előző film, a Notorious a sportoló megbízásából készült – csakúgy, mint a magyar úszónőről forgatott, szintén problematikus Katinka –, így joggal merülhetett fel a gyanú, hogy manipulált narratívát látunk. A McGregor Forever viszont azért furcsa, mert látszólag a ketrecharcos nagy visszatérését hivatott reprezentálni, ehhez képest lábtöréssel végződik, aztán a végén bekerül egy hosszú-hosszú motivációs rész arról, hogy az ír soha nem fogja feladni a harcot. Akkor sem, ha újra és újra kiütik? – kérdezhetnénk, de erre nem kapunk választ. Elvégre McGregor egyszer már bejelentette a visszavonulását, aztán kis idő múlva visszatért. Most akár a maradását is bejelentheti, és semmi nem garantálja, hogy nem fog visszavonulni.

Gyanús, hogy a filmkészítők reményeivel ellentétesen alakultak az események.

Talán mindenki arra számított, hogy McGregor 2021 júliusában, a visszavágón elveri Poiriert. Nem így lett.

Lehet, hogy pár év múlva ismét készül dokumentumfilm McGregorról. A Notorious elmesélte már a klasszikus underdog-történetet, amiben a csóró suttyóból világsztár lesz. A McGregor Forever arra keresi a választ, hogy miért bunyózik valaki még akkor is, ha anyagilag semmi szüksége rá. (McGregor a világ legjobban kereső sportolója volt 2021-ben, megelőzte Messit és Ronaldót is.) A film legérdekesebb kérdése, hogy egy családapa, aki mintha tényleg érne, fejlődne mentálisan és érzelmileg, egy felnőtt férfi, aki mintha kinőné kamaszos vérszomját, lehet-e ugyanolyan jó MMA-harcos. Megdöbbentő látni, hogy annak az embernek, aki minden rendelkezésére áll a luxusszállodáktól és a magánrepülőktől a saját edzőkomplexumig és a legjobb orvosokig,

időről időre ki kell állni a nyolcszögbe, és szembenézni a lehetőséggel, hogy most úgy péppé verik, hogy soha nem áll lábra többet.