Hajnalban írj, vagy éjjel? Mutasd meg vagy rejtsd el, ami már készen van? Erőltesd meg magad, míg el nem kap a flow, vagy ne erőltesd, várd, amíg megérkezik, mint az árvíz? Mivel Buddy Endre régóta ír (sok mindent), fokozottan kíváncsi arra, mit tanácsolnak A Nagy Írók. És kiderül, hogy abban sem tudnak megegyezni, hogy az íráshoz kell-e vagy tilos inni.
Hé, Google, keress rá erre: ’advice to young writers’! Aztán erre: ’tanácsok fiatal íróknak’. A találatok többsége íráskurzusokat hirdet, amik azt ígérik, hamar megtanulhatod, miképpen hozhatod össze a tökéletes regényt. Tanácsok: soha ne add fel! Magadnak írj! Szerezz egy kényelmes széket! Jó kiosztású billentyűzetet! És a kedvencem (ezt is a neten találtam):
Hagyom a Google-t, inkább arra vagyok kíváncsi, a nagyok mit tanácsolnak. Ugyanis nincsenek híján a jó tanácsoknak arra vonatkozóan, hogyan kell könyvet – regényt, novellát, történeteket – írni, de úgy sejtem, nincsen egyértelmű recept a boszorkánykonyhán. Meg hát nincsen senki az abszolút tudás birtokában. Amikor Adrian Leverkühn azt mondja az ördögnek a Doktor Faustusban: „Csupa olyan dolgot mond, amely énbennem vagyon, és belőlem jő, nem pedig kegyelmedből”, az azt jelenti, hogy tanácsolhat bárki bármit, amikor betalált, akkor olyan, mintha mindig tudtad volna.
De elég az olcsó bölcsességekből,
inkább nézzünk körül!
Van néhány sokat ismételt és egyértelmű irányelv, amit sokan megjegyeznek: ha írsz, legyen az a legfontosabb. Nincs másra szükség, csak tehetségre meg tintára. Írj minden nap. Olvass sokat. Találd meg a megfelelő szavakat! Mark Twain szerint a megfelelő és a majdnem megfelelő szó között akkora a különbség, mint a villámlás és a szentjánosbogár fénye között.
F. Scott Fitzgerald szerint ne áruld el senkinek, min dolgozol, amíg készen nem vagy: „Ha mégis így teszel, elveszítesz belőle egy kicsit. Nem tartozik már hozzád annyira.” És persze legyél kegyetlen: ha megfojt egy ötlet, magyarán: beletört a fejszéd, szabadulj meg tőle. A melléknevek helyett használj igéket. Embereket alkoss, ne karaktertípusokat.
Fitzgerald azt is írja, hogy nem érdemes inni. A regényíráshoz több energia kell. Bukowski meg azt, hogy az íráshoz nem árt egy kis varázslat, és élek a gyanúval, hogy a borra gondolt.
Hemingway a Vándorünnep című önéletrajzi regényében azt írja, néha a párizsi utcákat kémlelte, és ezt mondta magának:
„Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.”
Utána ment minden, mint a karikacsapás. Egy másik tanács Hemingwaytől, ami hasznos: az ember soha ne írjon kimerülésig. Amikor nagyon jól megy, akkor kell abbahagyni, és másnap ott folytatni.
Roberto Bolaño tizenkét tippet szedett össze novellistáknak, az egész inkább trollkodás, mintsem komoly, de azért van benne valami. Például: „Egy novellistának muszáj bátornak lenni. Szomorú tény, de ez már csak így van.” Máshol pedig azt írta, nappal olvasni kell, éjjel meg írni, mindkettőt ugyanolyan lázasan. És nincs nagyobb bűnös a plagiaristáknál meg az utánzóknál.
Ezzel a napirenddel nem értene egyet Murakami Haruki. A Miről beszélek, amikor a futásról beszélek c. könyvéből legalább annyit tanulhat az íróaspiráns, mint a hosszútávfutó. (A negyedik fejezetben több konkrét tanácsot ad.) Kiderül belőle, hogy a japán író hajnali 4-kor kel, hajnalban 3-4 órát dolgozik. És minden nap tíz kilométert fut, mert úgy tartja, a regényíráshoz először is fizikailag kell készen állni: „Számomra a regényírás azt jelenti, hogy egy magas és meredek hegyet ostromlok, felfelé kapaszkodom a sziklafalon, majd hosszú és kimerítő küzdelem végén elérem a csúcsot. Vagy megnyerem a magammal folytatott harcot, vagy elvesztem: más lehetőség nincs.” Tehetség, összpontosítás, kitartás, az utóbbit meg futással lehet megszerezni.
Erről jut eszembe a videó, amiben a Trónok harcával igencsak elúszó George R. R. Martin megkérdezi Stephen Kinget, hogy hogyan tud olyan kib*szott sok könyvet írni olyan átkozottul gyorsan. King azt mondja, minden nap ír hat oldalt, akár esik, akár fúj.
Bereményi Géza egy interjúban kerek perec elutasította, hogy tanácsokat adna fiataloknak: „Én sem úgy kezdtem, soha nem úgy csináltam, hogy másokra hallgattam volna. Jobb, ha az ember magára hallgat.”
Néhány hete Jászberényi Sándor posztban reagált arra, amikor emailben írói tanácsokat kértek tőle:
„Azt gondolom, hogy elsősorban halott írók tudnak az írásra tanítani, és senki más. Az írás hihetetlenül magányos műfaj. Akkor sem lesznek társaid, ha úgy gondolod, megbeszéled, kielemzed a szövegeidet másokkal. Akárhány olvasód is van, mindig egyedül leszel az üres papírral. Ennél nincs félelmetesebb, és ezt jobb, ha elhiszed nekem.”
A témában Charles Bukowski többször megnyilatkozott. Például azt mondta, az írás olyan, mint a dugás, amikor az ember megállapítja, hogy milyen jól megy, akkor vége. Tanácsai még: egy ideig dolgozz mindenféle szar munkákat. Adj magadnak időt: ha 60 éves korára sem fut be, adott volna még magának tíz évet. Ha költő akarsz lenni, ne legyen szakállad. Van egy jól ismert verse, a Szóval író akarsz lenni című, aminél nincsen jobb:
„ha nem kiszakad belőled, mindennek dacára, ne csináld.”
És: „ha pénzért teszed vagy dicsőségért, ne csináld.” És: „ha csak rágondolsz, és máris nehéz munka, ne csináld.” És: „ha várnod kell arra, hogy felüvöltsön benned, várj türelmesen. Ha soha nem üvölt fel, csinálj valami mást.”
