„Ne ítélj borító alapján” – szól az angolból hozzánk is átszivárgott mondás, amely hangozzék bármilyen jól, nem a legjobb tanács. Főleg akkor, ha – ideális esetben – egy borító tényleg sokat üzen a belső tartalomról, és a grafikusok éppen azon dolgoznak, hogy vonzóbbá tegyenek egy-egy kiadványt. Egyre gyakoribb sikerrel, a borító ugyanis egyre fontosabb a könyvön, különösen nálunk, Magyarországon, ahol nagyobb részük keménytáblásan jelenik meg. Minden könyvmolynak van legalább egy (vagy több!) olyan kötete, amit a külcsín miatt vásárolt meg, és a legtöbb szerző különösen hálás egy jól sikerült borítóért. Vannak legendás borítók is – Salinger Zabhegyezőjének eredeti angol kiadása vagy a magyar Nagy indiánkönyv –, és vannak figyelemreméltó újdonságok (egyikről, a magyarul megjelent Irene Solà-könyvről a blogban is volt szó).

Tóth Gergellyel, a Mátai és Végh Kreatív Műhely grafikusával, társ-kreatívigazgatójával beszélgettünk, aki a november 5-én magyarul megjelenő Volt egyszer egy Hollywood borítóját tervezte.

A könyvborítók megbecsültsége megnőtt az utóbbi években. Minek köszönhető ez?

Talán az az oka, hogy ma az emberek döntéseit sokkal inkább befolyásolja a vizualitás, ugyanakkor éppen a vizualitás terén megnőtt az ingerküszöbünk. Arra a filmre, amit harminc éve látványos moziként ünnepeltünk, ma már csak a vállunkat vonogatjuk.

Szerintem az is benne van, hogy ma kevesebben vásárolnak könyvet, mint évtizedekkel ezelőtt, viszonylagosan drágábbak is, mint voltak, ezért egy bibliofil elvárja a szép megjelenést.

Régebben inkább a szerző és a könyvcím adta el a könyvet. A Jókai-sorozat megjelenhetett egyszerű bőrkötéssel, a borítók épp csak a címeikben különböztek. Ma már ez kirívó lenne.

Mióta foglalkozol könyvborítókkal?

Húsz éve dolgozom a Kreatív Műhelynél, és tíz éve kapunk megbízásokat a Helikon Kiadótól, akiknek a Márai Sándor-, a Boris Vian- és a Kurt Vonnegut-sorozatokat csináltam, és még jó pár könyvet.

Ez a fekete kötésű Vonnegut-sorozat nagyrészt nálam is megvan otthon. Különösen szeretem ezt a csillagot, ami az „O” betűt helyettesíti. Ezt a belső poént csak az érti, aki olvasta a Bajnokok reggelijét, ez ugyanis a szerző által rajzolt segglyuk.

A borítókon látható rajzoknál Vonnegut kicsit ügyetlen, de nagyon is szerethető stílusát követtem. Van neki egy néhány vonallal felskiccelt önarcképe, ami a könyvek hátulján is szerepel, ahhoz igazodtam.

Miért lett fekete a sorozat? Nekem a Biblia jut eszembe, meg a fekete humor.

Azért lett fekete a sorozat, mert semelyik kiadásnál nem láttam ezt a színvilágot, viszont úgy véltem, Vonnegut világában van valami dark. Örülök, hogy a visszajelzések alapján tetszett az olvasóknak.

Melyik a kedvenced a saját borítóid közül?

Talán a Vonnegut- és a Márai-sorozatot mondanám, de ne akard, hogy válasszak közülük. Ha össze kellene foglalni, milyen a stílusom, az egyszerűségre törekszem, és különösen szeretem a tipográfiai poénokat.

Ugorjunk a millió dolláros kérdésre! Meséld el a Tarantinóval való levelezést a Volt egyszer egy Hollywood könyvváltozata kapcsán. Ha jól tudom, novemberben jelenik meg a Helikonnál, de a borítót már láttam az interneten.

Mivel Tarantino úgy döntött, hogy már csak egyetlen filmet rendez, utána pedig könyvek és színdarabok írásával foglalkozik, nagyobb figyelmet fordít ezekre a megjelenésekre. Szerette volna, ha a regény minden fordításának saját borítója lesz, így nekünk a Kreatív Műhelynél az volt a dolgunk, hogy előrukkoljunk néhány tervvel, ezeket pedig elküldjük a kiadónak, ők pedig a rendező titkárának. Tarantino maga választott közülük, mindegyik tetszett neki, de az első különösen.

Lehet tudni, hogy mit reagált?

Az asszisztensének az első jött be, Tarantino pedig annyit írt, hogy neki is az tetszik: „It’s rad!”, írta, ami annyit jelent: „Nagyon király.”

Neked is az tetszett a leginkább?

Nekem egy másik, de ez nem szomorított el. Mivel Tarantino az egyik kedvenc filmrendezőm, nagyon büszke voltam! Remélem, egy dedikált példányt is tudok szerezni majd.

Mennyi időd van egy-egy könyv borítójára?

Sajnos kevés, legfeljebb két hét, de ez nem jelenti azt, hogy abban a két hétben nincs más dolgom. Párhuzamosan futnak a projektek, és sokszor előfordul, hogy megkapjuk a briefet, másfél hétig csak ülök rajta, és közben várom, hogy felbukkanjon egy ötlet.

Ezek szerint fontos a türelem.

Igen. De az is éppoly fontos, hogy a terv elkészülte után pihenjen a munka pár napot, hogy objektíven meg tudjuk ítélni. Van, hogy megvadulunk, már ami az ötleteket illeti, de olyan csak ritkán fordult elő, hogy az ügyfél visszadobta a tervünket, mert túl merész volt. Pedig néha szívesen látnék a könyvesboltokban egy-egy merészebb borítót.

Tóth Gergely könyvborítói

Néhány hazai és külföldi könyvborító Tóth Gergely válogatásában: