A kormányzó pártok eldöntötték, hogy ki lesz Magyarország következő államelnöke. Azzal a helyes törekvéssel, hogy egy nő legyen, amivel én száz százalékig egyetértek. Annak is szívből örvendenék, ha a miniszterelnöki széket szintúgy nő foglalhatná el. Erre a jelek szerint hamarabb lesz esély itt a Holdon, mint a hazámban, odalenn az óbolygón.
Jelenleg a kormánykoalíció akkora többségben van a Parlamentben, hogy gond nélkül határozhat e személyzeti kérdésben, anélkül, hogy a többi párt vagy a lakosság véleményét kikérné. Lehet, hogy ez nem szép, de törvényes. Az állampolgárok juttattak nekik ekkora hatalmat. Ha élnek vele, az nem visszaélés. Talán az erkölcsbe, vagy a jó ízlésbe ütközik, ám annak nincsen jogi relevanciája.
Hallom, olvasom, hogy az ellenzék sem volt rest, nekilátott ellenjelöltet keresni, avagy állítani. Ami fentiek értelmében egyelőre csupán gesztus lehet, de a gesztusok értelmét fölösleges volna vitatni. A korai hírek szerint két személyiséget akartak előrántani a kalapból: Iványi Gábor lelkészt, és Elek István közírót. Volna véleményem arról, melyik viselné nagyobb méltósággal és bölcsességgel e magas tisztséget, ám gesztus esetén e latolgatásnak végképp nincs jelentősége. Különösen azért, mert egyikükben sem sikerült megegyezniük. Erre mit döntöttek? Kerestek egy harmadikat, Róna Péter közgazdász személyében, ő lett a befutó.
Arra, hogy a hatalmat gyakorló koalíció egyszerűen rábök egy nőre a soraiból, voltaképp számíthattunk. Nem kötik az orrunkra, hogy miért éppen a szóban forgó hölgyet, a családügyi tárcanélküli minisztert választották ki a feladatra. Novák Katalin mindenesetre nyomban lemondott, gondolom, hogy fölkészülhessen a következő megbízatására. Első interjújában kijelentette, büszke rá, hogy ő lehet az első nő e pozícióban, s természetesen a férfiak államelnöke is lesz. Dicséretes.
Ám az, hogy a demokráciát a zászlajukra hímező ellenzéki pártok ugyanilyen módon jelölnek valakit államelnöknek, számomra tökéletesen érthetetlen. Pártvezetők alkudoztak, mígnem olyan embert találtak, aki ellen senki nem tiltakozott. Ugyan miért nem alakítottak valamiféle bizottságot, amely meghallgatta volna az alkalmasnak vélt személyeket? Miért nem kérték ki a párttagjaik véleményét, bármilyen módon, ha már a hallgatag többség elképzelései nem érdeklik őket? Magam is utóbbi népes csoportba tartozom, és nem a hiúságomat sérti, hogy eldőlt, nevezett közgazdász lehetne az államelnök, ha nem lépne hivatalba záros határidőn belül Novák Katalin.
Most komolyan, miért nem azzal kezdik az ellenzéki pártvezetők a nekifutást a választásra, hogy az utóbbi időkben nálunk nem, vagy csak kivételképpen gyakorolt demokratikus módszereket alkalmazzák? Elvégre arra készülnek, hogy leváltsák a hosszú ideje eléggé autokratikusan kormányzó erőket.
Tudom, geszttus, de azért… akiknek füleik vagynak, hallják, akiknek központi idegrendszerük van, értik.
Tetézném azzal a kérdéssel, hogy ha már nem nő lett az ellenzék miniszterelnökjelöltje az előválasztási voksolás végén, miért nem akarnak legalább e gesztus kapcsán előtérbe tolni egy nőt?
A politikában vagy a jogban jártas embertársaim pontosan tudják, hogy az államelnöki funkció a mi állami rendszerünkben nem sok hatalommal jár, s azt, aki újabban a Sándor palotában reprezentál, kis túlzással akár díszpintynek is tekinthetjük. Viszont minden hivatalnok kompetenciájának mértéke attól függ, hogy ő maga hol rajzolja meg a határait. Lehet azt finoman tágítani anélkül, hogy alkotmányt vagy törvényeket kéne módosítani. Veheti komolyan azokat a lehetőségeket, amelyeket a normák rögzítenek, élhet a lehetőségeivel, s tolhatja a határait óvatosan messzebbre annál, mint ahogyan az elődei tették.
Tudom, ismét javíthatatlan derűlátónak bizonyulok, de szerintem nehéz anélkül élni az óbolygón, a hazánkban (és itt a Holdon is), hogy az ember ne próbálja megragadni a jobbítás valamennyi lehetséges esélyét.
Megjegyzem halkan: az elnök nyelvújítási szó, az elölülnök-ből származik, amely elsősorban a németből érkezett (Vorsitzender). Ez is jelzi, hogy akármekkora a hatásköre, mindenesetre ő ül az élen. Személye már csak ezért is fontos.
