Én még emlékszem a legelső hordozható telefonokra. Négyszögletes fekete műanyagdobozok tetején volt a kagyló. Egyszer valamelyik étteremben négy fontos ember tárgyalt, mindegyik előtt ott állt ez a kábé huszonöt centi magas és széles izé. Alig látták tőle egymást. Akkor még úgy hívták, rádiótelefon.
Jöttek aztán a telefonkagyló méretűek, és így tovább. Eleinte státuszszimbólum volt mindegyik. Ma már olyan tartozékunkká vált, mint mondjuk a hüvelykujj. Ám a többség még annál is gyakrabban használja.
A magam részéről szigorúan betartom azt két döntésemet, hogy
1. a hálószobába nem viszem be,
2. autóban csak a beépített kihangosítóval használom.
Amennyire emlékszem, embertársaim az óbolygón másképp gondolkodnak. Öt autóból nagyjából háromban mobillal a kezükben vezetnek. Ez már messziről észrevehető. Az ilyen ember kocsija nem tartja a sávot, csúszkál jobbra-balra, a sebessége is ingadozik. Sosem értettem, hogy a rendőrség miért tűri ezt, amikor annyira sokan csinálják, noha minden szakértő szerint nagy baj lehet belőle.
Láttam egyszer egy utcatáblát Németországban, Sylt szigetén. Ott főleg a frízek élnek, őnekik (a németekkel ellentétben, tisztelet a kivételnek) van humorérzékük. A felirat: ÉPESZŰ EMBER IDE NEM HAJT BE BICIKLIVEL. A TÖBBIEKNEK TILOS. Nagyjából ilyesformán üzennék azoknak az autósoknak, akik körömszakadtukig ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyik kezükkel a telefont fogják, a másikkal a kormányt. Még rosszabbak azok, akik sms-eket írnak, tulajdonképp ördögi ügyességgel. Közben nem az utat, a lámpákat, a gyalogosokat nézik, hanem a képernyőt.
Emberek, ez veszélyes, iszonyúan veszélyes! Ha már annyi eszetek nincs, hogy ezt belássátok, akkor véssétek az eszetekbe, hogy egyszersmind TILOS! A KRESZ világosan és egyértelműen tiltja. Nem vagyok naiv, világos, hogy ami nem megengedett, az attól még lehetséges, és ha nincs gyakori kényszer a szabálysértők ellen, kevesen fogják betartani a normát.
Tudom, rengeteg külföldi filmben látható, hogy a vagány hősök állandóan a telefonjukon lógnak, miközben száguldoznak autóikkal, a rendőrök elől, avagy a bűnözők után. Tartok tőle, hogy ez a korszak hamarosan lezárul. Nagy Britannia az első fecske. Olvasom, hogy
kegyetlenül betiltják a telefonálást vezetés közben. Az sms-ezés már most sem megengedett. Eztán azonban a mobil bárminő használata is törvénybe ütközik.
(Kivétel a vészhelyzet). Akkor is, ha a kocsi éppen áll, például a piros lámpa előtt. Nagyon helyes. Tapsolok.
Gondolom, időbe telik, mire a laza észak-amerikaiak észbe kapnak, s követik az angolok példáját, de biztosra veszem, hogy ez meg fog történni. Egyúttal talán az EU-ban is, hiába haragszanak annyira Nagy Britanniára, amiért kilépett belőlük. Gondolom, akkor Magyarország sem lesz kivétel. Számítok a lakosság heves felhördülésére. A zúgolódóknak figyelmébe ajánlom, hogy az én gyerekkoromban a családok többségének még vonalas telefonja sem volt. Én például úgy nőttem föl, hogy eszembe se jutott a telefonálás. Amikor az első feleségem szememre hányta, miért nem szóltam haza, hogy később érkezem, nem értettem. Most komolyan, keressek telefonfülkét? Mire találok egyet, amelyik működik, nagyjából haza is érhetek.
Nem kell ám mindenkivel azonnal kontaktusba kerülni, lehet picit várni. Tapasztalatom szerint:
ha tíz hívást nem viszonozok aznap, a fele szépen megoldódik anélkül, hogy egyetlen szót váltottunk volna.
Aki nem hiszi, próbálja ki.
Itt a Holdon egyébként nem tiltott a telefonálás autóban. E nem túl szigorú szabály, mert sem autó, sem mobil nincs. Errefelé általában ráérünk. Amit kívánok szívből mindannyiótoknak.
