Egyre több a gond a gyorstüzelő fegyverként működő magyar parlament által megszavazott jogi normákkal. Némelyiket visszavonják sebtében, akad, amely nyomban módosításra szorul. Meg olyan is, amit nagyjából mindenki jogellenesnek (alaptörvénybe ütközőnek) vél, ám mégse történik semmi.
Az Európai Bizottság egyre másra küldi a jeleket, hogy valami baj van a hazai normatermelő gépezettel. Legutóbb jelezték, hogy tiltakoznak a mindközönségesen pedofiltörvény néven elhíresült magyar jogszabály miatt, mert az ellenébe megy az uniós szerződés második cikkelyének. Amely deklarálja, hogy
a méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapelv, ezt az érvényben lévő Európai Uniós szerződés második cikkelye rögzíti.
Mivel az említett magyar norma ezzel ellentétes, a bizottság minden lehetséges módon és eszközzel föllép. Kezdetnek kötelezettségszegési eljárásokat indít Magyarországgal (mellesleg Lengyelországgal szemben is).
Hat pontban összegezték a törvény azon részeit, amelyek a közösségi joganyagba üköznek. Az ellen is tiltakoznak, hogy a hatóság ráparancsolt a Meseország mindenkié című könyv kiadójára, hogy a borítóra nyomtassa oda: A könyv a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedést mutat be. Az EU szerint ez sérti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet is, valamint indokolatlanul korlátozzák a szerző és a kiadó szólásszabadsághoz való jogát, ami ugyancsak európai alapérték.
A kormányzat ismétlődően azzal védekezik (vagy inkább ellentámad), hogy a bírálók – köztük az EU – nem tanulmányozták a szóban forgó törvényt. Én megtettem. A normaszöveg szerint egyik fontos intézkedése szerint a továbbiakban tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.
Ennek értelmében tehát valakinek el kell döntenie, hogy melyik művész, író, színház, film ábrázolja a szexet nem öncélúan.
Vajon egy minisztérium vagy bizottság feladata lesz ez? Én nem vállalnám. Nehéz értelmezni az „öncélú” melléknevet.
Amióta a szocializmus realizmus gondolata elenyészett (Istennek hála), valamennyi műalkotás egyetlen célja az alkotó önkifejezése, ami eo ipso öncélnak tekinthető, ebben ma már professzorok, kritikusok és művészek körében szinte teljes az egyetértés.
Lépjünk tovább. Mostantól a tizennyolc éven aluliak nem láthatják például Auguste Rodin: A csók című világhírű szobrát? Be se léphetnek a Rodin múzeumba? Pedig a francia középiskolák rendszeresen ellátogatnak, tanulmányi kirándulás egyik célpontjaként. Igaz, a taglalt törvény csak a határainkon belül kötelező.
Mi a helyzet a Lady Chatterly szeretője című szintúgy világhírű regénnyel, írta D. H. Lawrence, 1928-ban. Avagy Henry Miller teljes életművével? Végül, lehet, hogy profán gondolat, de az Énekek éneke, a világ legszebb szerelmes verse aligha emelhető ki a sorból, pedig ugye a Biblia egyik fejezete. Bibliát is csupán nagykorúak olvashatnak ezután?
Bonyolódik a helyzet, ha a homoszexualitást is vizsgálatunk tárgyává tesszük. Gondoljunk a Mona Lisa című képre (olaszul La Gioconda), mely korhatár nélkül látható a Louvre-ban, jelenlegi értéke hozzávetőlegesen kétszáz – azaz 200 – milliárd forint, festette Leonardo da Vinci 1503-ban. A hozzáértők többsége szerint a művész homoszexuális volt, és a női arcmás voltaképp egy férfié. Marcel Proust Nobel-díjas regényfolyama, Az eltűnt idők nyomában több köteten át ábrázolja a gyerek főhős szerelmét egy lányhoz, akinek a nevéből csak a szóvégi néma e-t kell törölnünk, s máris fiúvá válik, eredetileg annak írta meg a szerző, csak óvatosságból csinált belőle leányt, az utolsó pillanatban.
Ez még a húszadik század legelején történt.
Mi legyen Shakespeare szonettjeivel, a hetvenötödikkel például, amelyet minden idők legszebb szerelmes versének tartanak, miközben az újabb kutatások szerint férfihoz szól. Mi történjék Thomas Mann Halál Velencében című felejthetetlen kisregényével, amely leplezetlenül szól idősebb férfi és nem nagykorú szépfiú szerelméről? Mondanom se kell, hogy az e bekezdésben fölsorolt remekműveknél is fönnáll az a bizonyos öncél.
Úgy mellesleg a „népszerűsít” ige sem egyértelmű. Ha egy műben szó esik azonos neműek szerelméről, az nem okvetlenül beszél rá arra,, lehet, hogy inkább elrettent tőle. Ki tudná ezt eldönteni, netán mérni?
Itt megállnék, hogy kifújjam magam. Csak annyit még: Magyarország országgyűlésének és kormányának tagjai közt rengeteg a jogvégzett. Ugyanazt tanulták az egyetemen, mint én. Ők hogyan felejthetik el, hogy jog norma csak akkor működhet, ha világos, egyértelmű, betartható és betartatható.
Az értelmes válaszokat vagy magyarázatokat a kiadóba várjuk. Amennyiben érkeznek, közzétesszük.
