Érdekes történést mutat be egy videó a Facebookon. Az óbolygó köldökénél, hazánk szívében, a fővárosban, annak is a kellős közepén, a tizenharmadik kerületben egy vaddisznó – igazi! – szaladgált kényére-kedvére.
Iskolák és óvodák kőhajításnyi közelében. A lakosság természetesen azonnali intézkedést követelt a főváros és a kerület önkormányzatától. Heves vita támadt, melyikük az illetékes. Hát, én nem tudom. Talán mind a kettő. Két pártra szakadtak a kommentelők, ahogyan az minálunk szokásos. A jelenlegi kormány hívei gyalázni kezdték a polgármestert és a főpolgármestert, minthogy ők ellenzéki pártok színeiben kerültek hivatalba. Utóbbiak hívei pedig a kormányt, amiért forráshiányba taszították mondott kerületet és valamennyiünk fővárosát, nem csoda, ha nincs pénz ilyesfajta rendkívüli feladatok megoldására, amilyen egy vaddisznó befogása.
Míg az írásbeli pengeváltásban összeszikrázott a fegyverek éle, emlegetett állatnak nyoma veszett. Hová tűnhetett? Senki nem tudja. Vagy aki tudja, az hallgat.
A magam részéről pályázatot hirdetnék. Négyezer karakterig terjedően írják meg ötleteiket.
A legszellemesebb szövegek szerzői között piciny marcipánból készült vadmalacokat sorsolunk ki, neves tizenharmadik kerületi cukrászat terméke, piros és arany színű alufóliaborításban.
Nem illendő, hogy induljak az általam hirdetett pályázaton. Merengenem azonban szabad. Hátrébb húzódnék néhány órányival az említett történéstől az időben. Mielőtt azt találgatnánk, hová tűnt az állat, azt sem érdektelen kigondolni, hogy ugyan honnét jött? Elsőre az jut eszembe, hogy egy nagycsaládos embertárs a karácsonyi és szilveszteri menüt óhajtotta földobni vadpecsenyével, s szerzett valahonnét egy vadmalacot. Kérdés, lehet-e vásárolni ilyen állatot élve valahol? Avagy miként sikerült neki elkapnia egyet a városban működő erdőgazdaságokban. Netán az agglomerációban. Vajon hiányzik-e valahol a négylábú főszereplőnk a névsorolvasáskor.
Következő tippem, hogy a vadmalac az Állatkertből szökött ki. Ez még kevésbé hangzik valószínűnek. Léteznek magánkézben lévő állatállományok is, sokszor láttam például kecskéket a Déli összekötő vasúti híd pesti vége alatt egy kertben, drótkerítés mögül mekegtek az arra járókra. Ugyanilyen módon tarthat-e valaki vadmalacokat az ingatlanán, haszonállatként vagy házikedvencként. Annak utána kéne néznem, hogy nem tiltja-e jogszabály, elvégre más a kecske meg a nyúl, és más a vaddisznó.
Ám az sem kizárt, hogy ez az állat valóban egy erdőből keveredett a tizenharmadik kerületbe, mivel a saját lakhelyén eleséget és nyugalmat már nem talált. Ha ez volna a helyzet, rossz irányt választott, a mi városunk nem túl barátságos vidék, se vadállatnak, se szelídnek, se pedig embernek, bármilyen is a lelkialkata. Gondolom, erre hamar rájött. Azért fogta menekülőre. A videón látszik, igazán rémülten rohan a járdán, míg kitűnik a képből.
Miközben a drága olvasók tűnődhetnek azon, miféle megfejtéssel álljanak elő pályázataikban, fölvetem: amennyiben utolsó elképzelésem fedi a valóságot, akkor
újabb erdei állatok megjelenésére kéne felkészülnünk.
Jelzem, hogy harmadik kerületi otthonom kertjében bukkantak már föl rókák. Állatorvos ismerősöm szerint vélhetőleg veszettek voltak, mert nem féltek tőlem. Pedig arról nincs adatom, honnét tudták volna, hogy én viszont nem vagyok veszett. A rókák mellesleg senkit és semmit nem bántva távoztak, néhány óra múltán. Később a Dunaparton kisalakú hirdetmények jelentek meg, a vén fákra tűzve, a kutyatulajdonosokat figyelmeztették, hogy a harmadik kerületi önkormányzat megfelelő részlege mérget helyezett el több helyütt, a rókák ellen. Szívből remélem, hogy a lomposfarkúak nem arra vették az irányt.
Azt is, hogy a tizenharmadik kerület szakemberei viszont nem helyeztek el mérget, vaddisznók ellen. Persze, annak én sem örülnék, ha emberre – főleg gyerekre – támadna a szóban forgó, vagy bármilyen állat. Attól tartok, a legjobb védelem az óvatosság, és az őrangyalok tevékenysége. Nemrégen azt is olvastam, hogy a városi környezetben föltűnt és szintúgy videóra vett nagy macskát a biológusok fekete párducként azonosították. Nem hihetek mást: ő bizonyára a Dzsungel könyvé-ből bújt elő.
Minthogy itt a Holdon se róka, se vaddisznó, se megvadult embertárs nincs, kezd honvágyam lenni az óbolygóra.
Ha volnának erre vadak, én akkor sem izgatnám magam, szkafanderben vagyok.
