Milyen a Labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzései után az értékelő műsor? Ez az, amit már a legtöbb ember nem szokott megvárni. Én most megcsináltam magamon ezt az emberkísérletet, hogy másnak ne kelljen.
Azt találtam ki, hogy megnézem a Magyarország-Franciaország Eb-mérkőzését. Sőt! Emeltem a tétet, elhatároztam, hogy megnézem a meccs utáni értékelő műsort is az M4 Sporton. Leginkább utóbbi érdekelt, mert ezeknek legendásan rossz híre van hazánkban, miközben külföldön a nemzeti sportokra külön szakosodtak hozzáértő megszólalók, akik profi, de ami még fontosabb, izgalmas, sőt, szenvedélyes beszélgetős műsorokat tudtak honosítani. Mi még most is a múltból, az egykori aranycsapatból táplálkozunk, simán fel lehetett volna építeni egy épkézláb formátumot, ahol szenvedélyes foci duma zajlik, némi spicces lelátói hangulattal megfejelve. Mivel ez nincs, ezért nézzük azt, hogy mi van.
Lement az első félidő. Azt megnyertük, ugye. De azt ne felejtsük el, hogy a mérkőzést kommentáló Hajdú B. István már az első perctől azon volt, hogy a csúnyán kikapó magyar csapatot tisztára mosdassa. Eleinte a meleget hozta fel, hogy egyszer már játszott 31 fokban a francia válogatott, akkor "csak" 2:1-re sikerül t megverniük az ausztrálokat.
Ezen a ponton, amikor még bőven 0:0 volt az állás, akkor alap volt, hogy kikapunk, a kérdés csak az volt, hogy mekkora lesz a zakó, amit a franciák könnyedén feladnak ránk.
Hajdú elmondta, hogy a múltban azért mi is aláztuk a franciákat, amikor három gólt varrtunk a hálójukba például. Aztán jött Fiola gólja. Hirtelen más lett a hangulat. Innentől már (állástól függetlenül) nyert meccsről ment a közvetítés.
Ez egy hősköltemény.
Aztán jött Griezmann egyenlítő gólja, ami egy kicsit se józanította ki a közvetítőt. Kihúztuk így a játékidőt, tehát egy tisztességes döntetlennel, örömittasan sétálhatott le a magyar válogatott. Megjegyezném:
szép döntetlen volt ez, a franciák gólja is szép volt, a magyarok állták a folyamatos nyomásgyakorlást a világbajnok csapat ellen.
És akkor térjünk is rá a stúdiós beszélgetésre.
Egy barátom mondta egyszer, hogy ez az a pont, ahol elkapcsolnak az emberek. Meg tudom érteni. Három embert látunk egy kis asztalt körül ülve. Ott feszengnek zakóban és szép ruhában, mint valami banketten. És ez lehet, hogy a formátumhoz kötelezően tartozó adalék, hisz így hitelesek a szakértők, de valahogy mégis leesik a képernyőről, hogy hangulatgyilkos díszletben, műanyag székeken egyenes háttal ülve mondják el fa arccal egymásnak a teljesen egyértelmű tényeket.
A félórás beszélgetésből, elemzésből nem derült ki semmi azon kívül, hogy tényeket és statisztikai adatokat mellőzve a magyar csapatot méltatták az egekig. Lehet is őket magasztalni, megérdemlik, szépen játszottak, de az egésznek volt egy olyan üzenete, hogy mivel ez a halálcsoport, ahol olyan ellenfelekkel vagyunk egy csoportban, mint Németország, Franciaország és Portugália, ezért az egyértelmű vereségünk, kiesésünk garantált, tehát minden labdaérintés, kapura lövés, helyzet, bármi vastapsot ér, ha lehet, akkor a helyszínen, a Puskás Arénában cirka 60 ezer emberrel egy stadionba zárva.
Értem, oké, a foci jó. Ezen kívül?
Sehol egy elemzés. Persze a lehetőség ott van, hogy a 90 percet játszott focista majd a pálya szélén nyilatkozik valamit, ami vicces videóként tud majd önálló életet élni a neten, de a stúdióban csak élére vasalt emberek jópofiznak, miközben a legbátrabb dolog, ami elhangzik az az, hogy az egyik szakértő még ebben a döntetlen utáni győzelmi mámorban sem engedi meg magának azt a felelőtlen luxust, hogy a magyar csapat továbbjutásáról álmodozzon.
Az, hogy ez egy jó vagy rossz meccs volt, azt kevésbé kötetlenebb formában a haverok társaságában is meg tudja vitatni az ember, nem kell hozzá a tévét nézni, ahol csak a kötelező köröket letudva, finomkodva beszélik ki az eseményeket, amit mindenki láthatott. Nincsenek háttér infók, szexi statisztikák, izgi sztorik.
Pedig lehet, hogy nem kéne más, csak egy jó öltöző hangulatú tank show.
