Ötödik évadánál jár az egyik legmeghatározóbb, legismertebb, legnézettebb heti fikciós vígjátéksorozat, de még mindig nem fáradt el teljesen. A vidéki élet adta félreértések egyszerűsége, az emberek bájos együgyűsége, tudatlansága, hiszékenysége, ingerszegény környezet miatti pletykaéhsége még mindig szórakoztató tud lenni.
Egyértelműen nem én vagyok ennek a sorozatnak a célközönsége, ugyanakkor nem egyszer kaptam magam azon, hogy őszintén nevetek egy-két jeleneten. Megnéztem a legutóbbi részt, hogy hová tudott fejlődni a sorozat, mennyire aktuális, vagy épp mennyire ragadt benne a saját kis kreált világában és került bele egy unalmas önismétlő körbe.
Hát karakterfejlődések egyáltalán nincsenek. Persze jött az évadok során egy-két új arc, hogy színesebb legyen az amúgy elég sztereotipizált közösség, de az alap karakterek maradtak olyanok, amilyennek megteremtették őket. A polgármester gátlástalan haszonleső, Stoki együgyű pojáca, Gyuri érzéketlen tuskó stb.
A szituációk viszont változnak, és szerencsére jól rezonálnak a való életben is meghatározó dolgokra.
Az adott rész egyik sztorija, hogy a két kocsmatöltelék azon lamentál, hogy de jó lenne gazdagnak lenni, mert a facebookos Zuckerberg is rohadt sokat keres, még akkor is, ha épp a budin trónol. Nekik is csak ki kéne találni valamit, ami nincs, de az embereknek nagy szüksége lenne rá. Ebből az lesz, hogy a főzős műsorban mutogatott szarvasgombát találják meg, mint meggazdagodásuk forrását. Szifon már “evett” ilyen gombát, látott már ilyet, szóval minden adva van, hogy elkezdjék feltúrni a pajkaszegi erdőt a drága gombáért. Csak egy disznó kéne. Szereznek is egy kecskét… Itt vannak kedves kis poénok, persze nem találnak semmi értékeset, azt is inkább gyorsan sörre váltanák be a kocsmában.
A fő sztori a kirgizek érkezése. Jó is lenne, ha jönnének, mert lehet, hogy boltot nyitnak, ami azért jó, mert lehetne olcsón zoknit venni. A jól fekvő rasszista, sárgázós, ferdeszeműzős poénok hamar kifáradnának, de még szerencse, hogy erre jön még az, hogy Gyuriék nagyon keresik az ikrek keresztapját, és a kettő szépen összefonódik.
Ezek nem esznek húst, válogatják a szemetet, most meg ez, Kínából rendelnek keresztszülőt?
Ha már Kína ilyen rafinált módon említésre került, akkor persze nem lehetett elmenni az ország egyik legismertebb tényezője mellett, és nem a Huaweire kell gondolni, hanem a COVID-ra. Fel is merül a morális kérdés, hogy mi van, ha ezek nem is migránsok, hanem vírusosok? Ebből a 2-3 ember által indított találgatásból lesz az, hogy riasztani kell a helyi rendőrséget, mert
kirgiz vírusos migránsok támadták meg Pajkaszeget.
Kiderül persze, hogy nincs szó támadásról, közben a szarvasgomba-ügy is eléri a katarzist, sőt, még a keresztapaság kérdése is beér a finishbe.
Az az érzésem, mintha A mi kis falunk egy finomra csiszolt Üvegtigris lenne. Kevesebb trágár szöveggel, de állandó helyzetkomikumokra kihegyezett vicces félreértések és azok lereagálásával tökéletesen leképződik a vidéki élet esszenciája. Nem ilyenek a falusiak, persze, hogy nem, de a karakterek és a szituációk megtalálhatók, csak nem ilyen koncentrált formában. A való életben nem 45 perc lenne elintézni egy olyan kérdést, hogy ki legyen a keresztapa, de tény, hogy ugyanazokat a köröket meg kellene futni, ami az adott epizódban is látható volt. Megtörténne a keresztszülő casting, és lenne is belőle oltári sértődés is. Ugyanígy az idegenek érkezéséről is menne a vadabbnál vadabb találgatás, hogy kiknek a kijei jöhettek ide, és leginkább mikor mennek végre el. Az itt beékelt rasszista poénkodás, valamint a COVID-para viszont ügyes átkötés arra, hogy Pajkaszeg nem teljesen csak a tévében létező fantáziavilág, hanem egy valós hely, ami igazából Magyarországon belül bárhol lehet. Mindenki ismer egy Károlyt, egy Tecát, egy Stokit, egy Szifont vagy egy Gyurit. Sőt, az is lehet, hogy ő maga az egyik ilyen arc..
