Nyilván erre csak akkor tudnánk pontos választ adni, ha valaki megcsinálná, de tegyünk egy gyors gondolatkísérletet erre. Mi lenne, ha...
Ha úgy vesszük, akkor az új Borat-film is egy gigászi átverős show, csak egy kicsit másként csomagolva. De, hogy egy frissebb példát mondjak: épp a Netflixen pörög Eric Andre realitybe oltott filmjének nevezett, sőt, hazudott egészestés szarvihara. A szarvihart jó értelemben véve, természetesen.
Eric André humora annyira abszurd és botrányos, hogy tényleg nincs ahhoz hasonló műsor, amit ő lenyom. Anno Andy Dick vagy Tom Green műsora a kanyarban sem volt ehhez képest. De még a Jackass és a Dirty Sanchez is finomkodó házi frank bajnokság volt csak. Utóbbi két esetben már csak azért is, mert ott leginkább csak saját magukat szopatták a szereplők, nem a gyanútlan utca emberét.
Eric André fegyvere a totális kiszámíthatatlanság. És amikor a mai világban alig mer az ember nevetni egy már neccesen píszí poénon, akkor azért nagyon jó, hogy van ő, aki mindent feláldoz a megbotránkoztatás oltárán, míg a néző vagy gennyesre röhögi magát, vagy a poén sokkhatása alatt lévő áldozatokkal együtt csak kamillázik, hogy mi a jó büdös franc folyik itt.
És akkor most tekintsünk vissza a magyar televíziózás egyik gyöngyszemére, aminek voltak jobb és rosszabb pillanatai is. A Kész átverés akkor volt jó, amikor nem finomkodott, amikor tényleg rommá lettek benne szopatva a híres emberek. Amikor mindent meglehetett csinálni, mert a végén nem volt belőle sértődés, hisz a nap végén az egész csak egy poén volt. Ma már nehezen lehetne ezt a műsort menedzselni. Félő, hogy nagyon finomkodó lenne, hisz a szélessávú internet, az 5G világában már gyorsan terjednek a kínos felvételek, instant mémesedik az ember, amit nem feltétlenül szeret mindenki. Vakon meg nyilván senki nem fogja azt mondani, hogy tessék, itt a céltábla a homlokomon, még segítek is felragasztani, szopassatok bátran, állok elébe, jöhet bármi, nem lesz harag, nem perelek fossá mindenkit a forgatás végén. Most gondoljunk bele, ahogy megszívatnak egy Sebestyén Balázst, egy Hajdú Pétert, egy Vágó Istvánt, vagy egy Erdélyi Mónikát. Mindegyik megtörtént már.
Pedig, hogy egy klasszikust idézzek: igény az vóna rá. Elnézve most a tévék kínálatát, sehol sem látni ilyen, vagy ehhez hasonló szórakoztató műsort. A kiapadhatatlan humorforrás az elmaszkírozott éneklő celebekben van (Álarcos énekes, Sztárban Sztár és társaik), vagy a bájos falusi élethelyzeteket kiparodizáló sorozatokban. Ez,
az átverősdi, mint formátum megszűnt létezni a magyar tévében.
Oké, akadnak olyan formátumok, amikben a celebekről szívatva vannak, lásd: Ezek megőrültek! és a minden körülmények között nagyon kígyó Celeb vagyok, ments ki innen! A YouTube-on persze vannak a magasabb szintű prankelgetésre próbálkozások, de azok többnyire külföldi példák.
Kéne egy helyi hülye, egy magyar Eric Andre, aki frontálisan konfrontálódik bárkivel, bármi áron, hogy végül az egész helyzet olyan érzelmeket váltson ki a nézőben, ami a szekunder szégyentől a sírva nevetésen át, a dühig terjed. (Mondjuk erre egyes politikai műsorok is tökéletesen alkalmasak.)
