Kevés hálásabb feladat van annál, mint hétvégente diszkókba menni és ott nagyon beszórakozott, megkészült fiatalokkal riportot készíteni. Ennek a guity pleasure-be oltott katasztrófaturizmusnak volt zseniális karmestere Zola, a Club Rotationben.
Volt már itt az ATV reggeli műsorának troll nagymestere, a reggeli hírszemlék fekete öves summázója, az ember, aki a boomer szemüvegén keresztül átlát a bulvár szenzációk szitáján, aki úgy olvas a sorok között, mint senki, aki ki meri mondani a legőszintébb gondolatait, ami egy hangzatos, de csak felhabosított fingnyi hírről az eszébe jut. Ilyen alakok nem teremnek minden bokorban, de a múltban azért van pár nagy előd.
Igazi kín és szenvedés a hétvégéket munkával tölteni. Persze buliként is fel lehet fogni, hogy péntek és szombat este csak az az egy dolga van az embernek, hogy egy kamerával és egy mikrofonnal elutazzon Budapesttől 100-200 kilométerre egy neves diszkóba, hogy ott szomjasnak már nem nevezhető fiatalokkal készítsen anyagot. Oké, hogy szívás, de fiatalon ezt nyilván nem így érzi az ember, mert menni kell, nyomni kell a melót, innen lehet feljebb kapaszkodni. És amúgy meg egyszerű, hálás feladat is ez. Anno pláne az volt: kábé meglátta mindenki a vivás mikrofont meg a kamerás embert és máris jöttek az arcok, önként mondták maguktól az okosságokat. Az anyag szinte leforgatta saját magát, minden erőlködés nélkül, szinte instant elkészült az adás. Én ezt így tudom elképzelni, de nyilván sejtem, hogy nem volt minden esetben egyszerű, és nem volt ugyanakkora a lendület, amikor már a sokadik héten is utazni kellett, hogy ugyanazokat az unalomig ismételt köröket futva, teljes hangzavarban, dübörgő zene mellett fiatalok fülébe üvöltsön az ember.
De! Amikor látszott a műsorvezetőn, hogy élvezi ezt a helyzetet, mert a műsorvezető felfedezte a munka egyszerűségében a szépséget is, akkor bizony örökre emlékezetes adások tudtak készülni. Zola már sokadik generációs Viva tévés volt, mégis talán ő lett a Club Rotation egyik legjobb vagy legemlékezetesebb arca. Az elejétől hozta azt a semennyire sem komolyan vehető, laza karaktert, ami egy vidéki diszkóba kell. A többieknél valamiért nem működött annyira ez a szerep. Zsunak és Balázsnak sem. Zola viszont látszólag élte a szitut, sőt, lubickolt benne.
Megvoltak a kötelező show elemek, például random fiatal srácok és lányok smároltatása, amit olykor ártalmatlan, máskor meg píszínek messze nem nevezhető beszólogatások könnyítettek fel, hogy
- Milyen a buli, Máté?
- Hatalmas! Nagyszerű!
- Nem azt kérdeztem, mekkora, hanem, hogy milyen a buli!?
vagy
- Megtaláltam a Harry Potter Baráti Kör két alapító tagját... - konferálta fel a két szemüveges, vékony testalkatú fiút.
valamint
- Ahogy a mellékelt ábra is mutatja: épp a Túl a barátságon 2 castingja folyik itt a Club Rotationben - mondta egy négyfős haveri társaság előtt.
És természetesen, ha nincs Zola, akkor nincs ez a legendás videó sem, amiből kiderül, hogy
Máté Péter közismert dala, a Zene nélkül mit érek én? valójában egy mezőkövesdi fiúról szól.
