Most már hetek óta téma a hazai sajtóban az uszodai erőszak, azaz az élsportolókat felkészítő edzők brutális módszerei, ami egyszerre volt köztudott és hallgatás tárgya. Mindig is lehetett hallani "horror" történetekről a versenysportban, de hivatalosan évtizedekig hallgatott - egy-két kivétellel - edző, sportoló és sportvezető egyaránt.
Az Amerikából jött Shane Tusup, aki Hosszú Katinkával három olimpiai aranyérmet ért el mint edző, a minap az ATV Egyenes Beszéd című műsorűban úgy fogalmazott: ő már 2013-ban, amikor a magyar úszósportban kezdett dolgozni, hallott róla, mi zajlik a magyar uszodákban.
Neki már akkor arról beszéltek magyar edzőkollégák, hogy mentálisan meg kell törni a sportolókat. Szívszorító volt hallgatni, ő kezdettől elhatárolta magát ezektől az edzői módszerektől – hangsúlyozta. Ennek következtében – tette hozzá – a sportolói és ő is kikerült a nemzeti válogatottból, mivel – ahogy fogalmazott – nem illeszkedett be a kéz kezet mos kis körébe, ahol ha az ember nem áll be a sorba, kiszorítják. És persze jogosan tehetjük fel a kérdést, miért hallgatott ő is. Tusup nyilatkozata azért is érdekes, mert korábban éppen róla szóltak olyan pletykák, hogy kegyetlenül bánt Hosszú Katinkával.
Miközben 2013-ban Szepesi Niki könyvén csámcsogott a bulvársajtó, az akkor leírt uszodai visszaélésekről és egy bizonyos “Kicsi bácsi” viselt dolgairól inkább hallgatott a medencék világa. Sőt, akkor még egy emberként álltak ki Turi György mellett a tanítványai – köztük Cseh László is –, aki akkor szintén aláírta a Turit támogató és a Szepesit elítélő nyilatkozatot. (Cseh László eddig ezért nem kért bocsánatot Szepesitől, pedig fontos lenne, ha már arról beszélünk, hogy jó lenne a versenysport hatalmi játszmáiról, visszaéléseiről lerántani a leplet.)
Mindenki “Cseh Lacija” is megvárta karrierje befejezését, hogy egyáltalán elő merje szedni a megaláztatásáról szóló történeteket. Természetesen a megvádolt Turi úgy védekezett, hogy közben részben el is ismerte, hogy néha, időként, csak elvétve valóban meg nem engedhető eszközökhöz nyúlt.
Cseh László megszólalása után sorra jelentkeztek a pályatársak és már a szent és sérthetetlen Magyar Úszó Szövetség is napirendre vette az ügyet. Tovább már nem dughatták fejüket a medence vizébe. Persze nem eszik olyan forrón, a MÚSZ bizottságot hozott létre, hogy kivizsgálják Turi ügyeit.
Az úszószövetség már többször nekilátott tisztázni a helyzetet és megkíséreltek rendet tenni elsősorban az utánpótlásnevelésben. Korábban, Herczog Mária az ismert szociológus készített egy anyagot a MÚSZ számára, majd Wladár Sándor elnökké választása után szorgalmazta, hogy dolgozzák ki a Magyar Úszó Szövetség Gyermekvédelmi Programját.
A programot a UNICEF korábbi magyarországi ügyvezetője, Danks Emese dolgozta ki több szakértő bevonásával: az edzők részéről a MÚSZ utánpótlás-bizottságának vezetője, Törös Károly, a UNICEF részéről dr. Tausz Katalin vett részt a munkában, amelybe bevontak egy sportpszichológust, Gyömbér Noémit.
Ezt a programot 2018 nyarán mutatta be a MÚSZ
Az elkészült és elfogadott magatartási és etikai kódex betartása – mind az edzők, mind a szülők és az úszók számára – megkövetelendő a medence partján, és nagyon fontos, hogy minden szereplő tisztában legyen az ezekben foglaltakkal.
Tausz Katalin kijelentette, az UNCEF-nél zéró toleranciát vallanak bármilyen, gyermekkel elkövetett erőszakkal szemben.
„Örömteli, hogy az Úszószövetség nem csupán beszél erről a programról, hanem cselekedett is, és nem csupán papírokat gyártott, hanem konkrét cselekvési tervet dolgozott ki. Ez egy folyamat kezdete, és mivel az úszókat kitüntetett figyelem kíséri, más sportágak is átvehetik mindezt, és ha sikerül szélesebb körben is bemutatni alternatív programokat, úgy össznemzeti szinten is fontos missziója lehet ennek a kezdeményezésnek.”
Tőrös Károly, akkor a MÚSZ utánpótlás-bizottságának vezetője: "Azt kell mondanom, sok helyen még mindig elfogadott az alpári beszédstílus, és ez ellen a szülők sem szólalnak fel, a gyerekek pedig azt hiszik, ez a normális. Az edzők diplomás emberek, pedagógusok, a gyerekek nagyon sokat tanulnak tőlük, ezért a felelősségük is óriási.”
Magyar Úszó Szövetség - gyermekvédelmi program
Közben egy másik, vélhetően “fertőzött” sportág kétszeres olimpiai bajnoka és edzője állt ki a nyilvánosság elé és állt ki a régi módszerek mellett, mondván, akkor erre volt szükség.
A Magyar Torna Szövetség elnöke, mint valami Stockholm-szindrómás túsz beszél a szerinte megengedhető múltról.
Magyar Zoltán azután beszélt erről a Blikknek, hogy az ötkarikás játékokon ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, Cseh László, valamint több társa azt állítja, hogy edzőjük, Turi György verte őket. A nyilvánosságra került esetek hatalmas felháborodást keltettek, de időközben más sportágak kapcsán is kiderült, hogy ott is bevett szokás volt az erőszak.
Magyar úgy fogalmazott, az ő gyermekkorában
a lelki és a testi fenyítés a sport része volt, éppen úgy, mint a gyűrű vagy a gerenda
– Az edzőm kegyetlen ember volt, de letérdelek előtte és megcsókolom a kezét, mert ez kellett ahhoz, hogy belőlem kétszeres olimpiai bajnok legyen – mondta a Blikknek a karrierje során három világ- és Európa-bajnoki címet is gyűjtő legenda.
“Ma már más világ van, de amikor én voltam gyerek, az ötvenes-hatvanas években, elfogadott volt, hogy ütöttek minket otthon, az iskolában és a sportpályán. Emlékszem, az édesanyám is felpofozott, ha rosszalkodtam, esetleg nem mentem edzésre vagy rossz jegyet vittem haza, s kergetett az asztal körül a konyhában. Sajnálom Cseh Lacit és mindenki mást is, akit vertek fiatalon, és ez lelki törést okozott nekik. De engem nem tört meg, sőt, belátom, ez vezetett el ahhoz, hogy később kiemelkedő eredményeim legyenek. Magamtól, önszorgalomból biztosan nem sikerült volna a csúcsra jutnom, a pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok, s nem lennék a Nemzet Sportolója sem.”
Világos beszéd és egyben nagyon szomorú is. Miközben egy példaképnek számító kétszeres olimpiai bajnoktól éppen azt várnánk el, hogy teljes mellszélességgel kiáll a sportoló gyerekek, fiatalok és felnőttek mellett, addig Magyar Zoltán mentegeti a régi időket.
Még olvasni is rossz Magyar áldozathibáztató és szerecsenmosdató mondatait.
A Ferencváros örökös bajnoka úgy véli, mindennek ára van, semmit sem adnak ingyen a sportban
Ő a pofonokkal fizetett a sikerért, de cseppet sem bánja. Úgy gondolja, megérte a szenvedés. Amúgy ma is tartja a kapcsolatot volt edzőjével, a most 80 éves Vígh Lászlóval, aki – szerinte – jó értelemben véve félőrült volt, ugyanakkor a saját korát megelőző, elhivatott és a végletekig szigorú tréner is.
A XXI. században már elítélendőek a módszerei, ezt tudja Vígh László is, de továbbra is hisz bennük
“Ebben a világban botrányos, ahogy én a tanítványaimat treníroztam, de valahogy el kellett érni azt, hogy egy tehetség kihozza magából mindazt, ami benne van. A maximumot” – nyilatkozta a nyugalmazott tornaszakedző.
“Előfordult, hogy odacsaptam egyet a gyereknek a saját érdekében, hogy kicsit keményebben dolgozzon. Simogatással, puszilgatással nem lehetett sikert elérni. És talán nem túlzás azt állítanom, a módszer engem igazolt, én vagyok az FTC történetének egyik legeredményesebb trénere.”
Szóval tettes és áldozat kéz a kézben ismeri el a tornatermi erőszakot. Az áldozat fel is menti edzőjét, és azt hiszik, minden mehet tovább…
Véleményem szerint a két olimpiai aranyérme ellenére nem lehet a Magyar Torna Szövetség elnöke, aki ilyen nyíltan áll ki a bántalmazás, a megaláztatás mellett. Magyar Zoltán nyilatkozata után és érdemei elismerése mellett jobb, ha veszi a kalapját.
Amiről pedig különösen fontos lenne ebben a történetben beszélni, az a szülők felelőssége. Akik bizony sokszor tudtak ezekről a pofonokról, de szemet hunytak - vagy akár egyet is értettek - mert fontosabb volt, hogy a gyerekükből sikeres - vagy inkább eredményes - sportoló legyen.
Már csak az a kérdés, hogy valóban csak a múltról beszélünk? Manapság nem csattan már el egyetlen “fehér tenyér” sem a tornatermekben?
