Magyar avantgard festő. Előbb bölcsésznek indult, aztán képzőművészeti tanulmányokat folytatott Párizsban, Paul Cézanne és Henri Matisse művészete volt rá nagy hatással. Az 1900-as években és az 1910-es években posztimpresszionista stílusú csendéleteket, aktokat, tájképeket festett, később stílusa színesebbé és dekoratívabbá vált, majd ausztráliai emigrációja idején elmozdult az absztrakt expresszionizmus felé. Kiállító művész volt Bécsben, Berlinben, Kölnben. Itthon csatlakozott a Nyolcakhoz, velük állított ki. A budapesti Könyves Kálmán Szalonban mutatkozott be 1917-ben, 1918-tól többször is az Ernst Múzeumban, majd 1923-ban a Helikonban. Budapesten megalapította az Atelier tervező- és műhelyiskolát, amelyben alkalmazott és reklámgrafikát oktatott. 1939-ben a magyarországi faji üldöztetés miatt Ausztráliába emigrált családjával együtt, ott mint művészetpedagógus működött, s megalapította az Orbán Galériát (Orban?s Studio). Megírta autodidaktáknak szóló útmutatóját a kreatív művészethez angol nyelven.[1] Kiadták Sidney-ben 1957-ben. Kiállításai voltak Sydney-ben (1943, 1974, 1975); Londonban 1980-ban. Korai műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, s több vidéki múzeum. 1984-ben a Műcsarnokban tárlatot rendeztek a külföldön élő magyar képzőművészek munkáiból, erre a tárlatra Orbán Dezső is küldött egy képet, amelyet a kiállítás után a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott.