sPORT

Paralimpia kontra Olimpia

Óriási dolog, hogy a parasport világszerte kivívta magának a megillető helyet és ma már egy-egy paralimpia kapcsán a média is a címlapokra emelte a paralimpikonokat. Persze az internet népe méricskél: az ő teljesítményük ugyanannyit ér, mint az épeké? Vagy akár még nagyobb is? De akkor miért kapnak kevesebb jutalmat, mint az olimpikonok?

Vágjunk rendet a dologban. A fogyatékosok sportja és versenyzése sokáig gyerekcipőben járt és csak mostoha körülmények között edzhettek a kerekesszékes vívók, de még az asztaliteniszezők és az úszók is. Nem kérdéses, hogy annó senki nem gondolta egyenrangú sportolónak az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztinát és a háromszoros paralimpiai aranyérmes Dukai Gézát.

Magyar Paralimpiai Csapat

 

Az első paralimpiai aranyérmet Tauber Zoltán asztaliteniszező szerezte 1976-ban Torontóban. Oláh József atléta bronzérmes volt. A magyar küldöttség, 12 sportoló és 3 kísérő személyzet a megnyitó ünnepséget követő harmadik versenynap után kénytelen volt elhagyni a játékok színterét, mert politikai okok miatt a Magyar Népköztársaság kormányának döntése alapján – Dél-Afrika sportolóinak jelenléte miatt – extra államköltségen hazautaztatták a versenyzőket.

A rendezők az addig elért magyar eredményeket törölte a hivatalos protokollból. Negyven évvel később a riói paralimpiára induló Magyar Paralimpiai Csapat hivatalos eskütételi ünnepségén köszöntötték az 1976-os csapatot és kapta meg az érmet Tauber Zoltán, valamint Oláh József özvegye.

Érdekesség, hogy a következő két olimpiász (olimpiai ciklus) a parasportolók számára fordítva “sült el”, mint az olimpikonok számára. Míg az épek természetesen részt vettek az amerikai bojkottal sújtott moszkvai olimpián, addig nem utazhattak Los Angelesbe a szovjet bojkott miatt.

Az 1980-as Paralimpia megrendezését azonban nem vállalta a Szovjetunió, a hollandiai Arnheim “ugrott be”, ám mivel 1976 és 1980 között Magyarország egyetlen nemzetközi parasport szervezethez sem kérte a felvételét, így Magyarország nem kapott meghívást az 1980-as parajátékokra.

Fordult a kocka négy évvel később, miközben a Magyar Olimpiai Bizottság Moszkvához igazodva lemondta a szereplést a Los Angeles-i olimpián, addig parasportolóink elutazhattak az Egyesült Államokba.

A New York-i játékokat az amerikai elnök, Ronald Reagan nyitotta meg. A játékokon 1800 sportoló vett rész. A játékok történetében először a paralimpiai fáklyát az olimpiai lángról gyújtották meg. Így a két esemény szimbolikusan is összekapcsolódott.

A 42 fős magyar küldöttség (31 sportoló) átütő sikert aratott a 13 arany, 11 ezüst, 5 bronzérem megszerzésével. Jeszenszky Attila és Dukai Géza úszó három-három egyéni elsőséget, Hoffmann Judit, Dr. Tóth András és Stettner Ferenc úszó valamint Szabó Tibor és Oláh József atléták, illetve a 4×50 m-es úszó versenyváltó (Tory György, Stettner Ferenc, Pálinkás László, Jeszenszky Attila) állhatott a dobogó legfelső fokára.

A sors fura fintora, hogy míg az 1980-as olimpiai bajnokokat és érmeseket egy ország ünnepelte, addig a négy évvel később hazaérkező paralimpikonokkal senki nem foglalkozott.

Idén a tokiói olimpikonok megünneplése után máris a paralimpiára figyeltünk és örültünk a nap, mint nap érkező kitűnő eredményeknek. Ahogy gyűltek a paralimpiai érmek rögtön felmerült az összehasonlítás az olimpiai szerepléssel. Pedig nehezen összevethető a két “műfaj”. Ma már természetesen a paralimpikonok is élsportolók, abban az értelemben, hogy főállású sportolók és ugyanúgy négy év munkáját teszik bele egy-egy paralimpiai szereplésbe, mint ép társaik.

Ennek megfelelőnek kellene lenni a paralimpikonok megbecsülése is. Aztán felkerült a facebookra egy táblázat, amiből kiderül, hogy a paralimpián érmesek ép társaik jutalmazásának a felét kapják, ám az igazán durva csökkenés a 4. helytől kezdődik.

Nemes egyszerűséggel a paralimpiai helyezettek egységesen 1.4 millió forintot kapnak, ami konkrétan azt jelenti, hogy a 4. helyen végzett paralimpikon a tizenötödét, egy 5. pontosan a tizedét kapja ép társa jutalmának.

Mindenki eredményét és sikerét maximálisan elismerve, az olimpián sérült térddel vívó Márton Anna a 4. helyen végzett. Neki jár a 21 és fél millió forint. A paralimpián két negyedik hely után csapatban bronzérmes Hajmási Éva összesen 17,05 millió forintot vívott össze. Ha ezt olimpián tette volna – amúgy ez nem lehetséges –, akkor 71,5 millió ütné a markát. De nem üti…

Itt meg kell jegyezni azt is, hogy 2004-ben és 2008-ban az olimpián és a paralimpián eredményes sportolók azonos jutalmat kaptak.

Sokak szerint ráadásul a mindössze 37 paralimpikon a megszerzett 16 éremmel – hét arany, öt ezüst és négy bronz – sokkal jobban szerepelt, mint a 176 tagot számláló olimpiai csapat a 20 medállal (6 arany- 7, ezüst és 7 bronzérem).

De ne feledjük óriási különbség van a két versenyrendszer között, csak a vívó példa mutatja, hogy az épek között ma már elképzelhetetlen, hogy valaki több fegyvernemben kvalifikálja magát az olimpiára, ahogyan az úszók között is egyre kevesebb az “all-round” versenyző. Az amerikai Michael Phelps és Hosszú Katinka volt az utolsó két mohikán.

A vita még tart egy darabig. Közben hazaérkeztek a paralimpikonok is, a Magyar Paralimpiai Bizottság ünnepélyes csapatgyűlésen fogadta a tokiói hősöket.

Szabó László, az MPB elnöke kiemelte: “Nyolcvan versenyszámban indultak sportolóink, 53-ban az első nyolc hely valamelyikén végeztek. Tokióban megszületett a 150. magyar paralimpiai érem, méghozzá Illés Fanni aranyérme volt az. Először fordult elő, hogy ugyanazt a számot magyar nyerte az épek olimpiáján és a paralimpián is: a 200 méteres kajakozásban Tótka Sándor, illetve Kiss Péter Pál győzött” – tette hozzá

Kiemelte, hogy a női tőrcsapatban nyert bronzérmével Krajnyák Zsuzsanna megszerezte 12. érmét és ennyit még nem gyűjtött magyar versenyző. 

“A magyar parasport aranycsapata van közöttünk. A magyar parasport soha nem látott magasságokba emelkedett szeptemberben”

– hangsúlyozta, és köszönetet mondott a parasport kiemelt kormányzati támogatásáért.

“Kérem, sőt, elvárom, hogy minden illetékes, az önkormányzatoktól a médiáig, ennek megfelelő módon kezelje a jövőben a parasportot” – zárta beszédét Szabó László.

Csak a jutalmazásról felejtett el beszélni az MPB elnöke, úgy látszik ez tabu.

Jellemzően a sportklubok is külön-külön ünnepelték meg az olimpikonokat és a parasportolókat. Egy üde színfolt volt a Vasas SC, ahol közös képen mutatja megszerzett aranyérmét Pap Bianka, Szilágyi Áron és Illés Fanni.

Követendő példa!

Aranyérem

Ekler Luca, távolugrás
Illés Fanni, 100 méteres mellúszás
Kiss Péter Pál, parakajak, 200 méter
Konkoly Zsófia, 100 méteres pillangóúszás
Pap Bianka, 100 méteres hátúszás
Pálos Péter, asztalitenisz
Veres Amarilla, párbajtőr

Ezüstérem

Konkoly Zsófia, 400 méteres gyorsúszás
Konkoly Zsófia, 200 méteres vegyes úszás
Osváth Richárd, tőrvívás
Pap Bianka, 400 méteres gyorsúszás
Pap Bianka, 200 méteres vegyes úszás

Bronzérem

Dávid Krisztina, 10 méteres légpisztoly
Szvitacs Alexandra, asztalitenisz
Varga Katalin, parakajak, 200 méter
Kerekesszékes női tőrcsapat (Dani Gyöngyi, Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna és Madarászné Mező Boglárka)