Eljött ez is! Az autentikusság jegyében kidobtam a nagyszobába a régen használt sátramat, és abban aludtam, hogy legalább az utolsó napra teljes értékű fesztiválozóvá váljak, jövőre talán a hányásról is gondoskodni fogok, de ezt még meg kell beszéljem a családdal. Az utolsó napba mindent szokás beleadni, ami imbolygó lábakat és lötyögő sört jelent. Hála valakinek, ezt otthon is létre tudom hozni.
A napot Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal kezdem a Kert-Index kávéháznál. Kezdeném, de feleségem tekintete lebeszél róla, jó, hogy mindjárt elmegy dolgozni. Talán visszalátogatok. Vagy elmegyek a legfurcsább nevű ilyen-olyan Kraft Kert színpadhoz, ahol Ügyfélkezelés 101 folyik, remélem, ez a szexuálpszichológia valamiféle folytatása. Vissza nem megyek, mert ott már mindenféle közönséggel lehet találkozni, már nem olyan intim. Ahogy azt Dzsúdlónál is említettem, nem bírom az erőszakot, ezért a Platon Karataevet is csak messziről nézem, várom a zenészeti bemelegedést. Gondolom, azt Majka és Curtis csinálják, úgyhogy őket kihagyom, és a Bako színpadhoz megyek. Érdekes, hogy útközben elesek fejben, és nem fáj.
Itt a 30Y-nal és a Vad Fruttikkal ismerkedek, de csak a nevük miatt gondolok rájuk. Pont így vagyok a Beton.Hofival is a Telekom Kraft színpadnál, pedig szeretem a humort. Itt elidőzök, mert Dé:Nash és a Bëlga legalább furcsán írják ahogy hívják őket. Népiesedni van kedvem, hogy szimpatikus legyek a végén, így találom meg a Hajógyár színpadnál a Kerekes Bandet és a Parno Grasztot, amiből csak a kerekes szót ismerem. Mielőtt a kanapéról kimennék a konyhába, még megfejelem a Borgore-t, de csak azért, mert azt hittem, hogy Boy George. Van még Zúzás az éjszakában, de a szomszéd szólt, így lebontom a sátrat, és ahogy vagyok, otthonkában bezuhanok az ágyba. Elég kemény ez a fesztivál időszak, de érzem, nincs még vége a nyárnak, megyünk tovább!
