Péntek lévén ma erősebb programozást tervezek, ráadásul a feleségem éjszakás, ami egy családi szponzorációval ér fel, nem zavarja nézéssel az otthoni fesztiváltevékenységet. Több sör figyel a hűtőben, és felkerül a munkavédelmi papucs is, hátha kitáncolom a szekrényt. Ma nem adunk helyet a tinglitanglinak!
Ma idén is fesztiválra ébredtem. A Mézesvölgy túl negédesen hangzik, marad a pillanatnak az EFOTT, még úgysem voltam ott. Voltam egyetemista és főiskolás is, a turisztikai találkozás sincs ellenemre. Sajnos, amiket itt leírtam, nem igazak, főleg a turisztikai része, már itt a másodikon is szédülök, és öregebb vagyok hazánk legrégebbi fesztiváljánál is, félek, így, ötven fölött már be sem engednének. De kifogni nem tudnak rajtam, jól felkészültem a programokból, ráittam a szédülésre, jöhet az otthoni fesztiválbulizás!
Ha az idén 25 éves tévécsatornáról, az RTL-ről esik szó egy furcsa társaságban, ahol ez a téma, nem kerülhető meg a Barátok közt sem, ami bődületes 22 évet ölelt fel ebből, a maradék hármat el is felejthetjük. Az én életemből úgy 13 évet vitt el a csomag, 2000-2012 végéig írtam a sorozatról összefoglalókat, hogy aztán hirtelen és gyorsan elfelejtsem, hogy, ha akarnám se tudjak soha többé visszakapcsolódni.
Újdonatúj tévés beilleszkedésem bágyadt próbálkozásokon esett át, lehet, már túl késő illeszkedni, és inkább elengedni kéne. Nem vagyok feladós típus, ezért böngésző üzemmódban tovább keresem a méltatlanul elfeledésre, vagy felfedezésre sem került produkciókat, hátha köztük bújik a televíziózás szent Grálja, vagy Grófoja. Azt hiszem, van ilyen szó.
Tévés fellángolásom már unta a vetélkedőnek hívott tippműsorokat, ezért zsarátnokká zsugorodva egy nyugodtabb műfaj felé fordult, a talk-show nem túl izgalmas feladatkörére összpontosított, és kiszúrta ezt. Heti egy alkalmával, és különlegesen erőltetett elnevezésével elég exkluzívnak tűnt a jelenség, bár tudom, nem könnyű arról a műfajról írni, ahol két ember irányítottan beszélget egymással, gondoltam, megpróbálhatjuk!
A nyári fesztiválozások okán kicsit szakítottam a tévézéssel, de most, hogy elkezdődött az iskola, már hiányzik. Úgy érzem, vetélkedőkben vagyok erős, és a múltkor láttam egy ilyen női-férfi páros kvízt, ahol Kálloy Molnár Péter párosítása egy másik férfi volt, gondoltam, jó, ha ennek utána nézek, amúgy is volt valami meghatározhatatlan bizsergetése a műsornak. Úristen!
Vegyes érzelmekkel vágok neki a végső Sziget-napnak, egyrészt sajnálom, hogy újdonatúj, önmagához visszatalált fesztiválegyéniségem búcsúzni készül egy időre, másrészt hiba volt tegnap lemenni a szomszédhoz, mert izomlázam van a lépcsőzéstől, szóval jó lesz már leszakadni a fiatalos bulihengerről. Szerintem az a tanulság, hogy az ember csak sörözzön magában, mindenféle fesztivál nélkül a konyhában, és hümmögjön fejcsóválva, gyakoroljon az öregkorra. De ha már itt vagyok a fejSzigetben, végig csinálom.
Sajnos a vásárlás elvitte a jógát, de a két teli szatyort kineveztem testedzésnek, szóval jó vagyok. Áldott természetem és a családi segítségvállalás együttesen lehetővé tették, hogy szétszórakozzam az agyam, és szabadságom hátralévő részét Szigeteléssel tölthetem, bár a házi rendezvényszervező jelezte, hogy alkalmasint kirángat a K-hídon és belehelyez egyéb tevékenységi körömbe, addig is megpróbálom magam felfesztiválozni, és élvezni az életet amíg lehet.
Tegnap nagyon kimulattam magam, a gyerekek sem tudtak játszani, az asszony is nézett, jó a szabadság! Ma lassítok a tempón, de leállítani nem lehet! Stratégiát váltok, nem én téblábolok a lakásban fesztivált imitálva, hanem leülök az egyetlen asztalhoz, közvetlen a sörös rekesz mellé, és a színpadokat fogom idevarázsolni! Érdekes, hogy ez csak most jutott eszembe, így még pihenhetek is.
Na végre, megint itt a Sziget! Mondom ezt úgy, hogy húsz éve nem voltam kint. De az első 13 Diákszigeten – vagy kóláson – ott voltam! Az idei VOLT meg olyan jól sikerült fejben, hogy már akkor eldöntöttem, idéntől újra fesztiválozni fogok! Egészen olcsón, és kis takarítással megúsztam, szóval mindent bele!
Megtudtam, hogy a Life TV pont olyan, mint az igazi élet, mindjárt vége van, de legalábbis ki tudja, meddig tart, ezért gondoltam, megnézem és elmondom, miről szól. Sokszor mondja, hogy Van életünk. No, ez olyan lehet, mint a Drágán add az életed előzmény filmje, itt még elég a tény, de azért bizonyítani kell. Celebek mindennapjairól lesz szó alaposan elrendezett formában. No, nézzük, milyen az az élet!
Reggel kicsit kóválygott a fejem, amíg a sátrak között átvágtam az életmentő Acro jogához. A sátrakat földre dobott szennyessel, a jógát kávéval imitáltam, egészen jól sikerült, már megint a nappaliban vagyok, frissiben. Mivel a fejemben zajló jóga kicsit korábban kezdődött, úgy döntök, elnézek az Everness Chill Gardenbe, ahol Bíró Balázs elmondja, mi a végső célom?
Nem tudom, hogy jutottam el eddig. Csak vissza akartam térni a tévézés világába pár jó filmmel, és ez lett belőle. Lehet, hogy naivul választok, többet várok a címektől, mint Tóth Gabi a matyó ruháktól, ráadásul esélyt is adok a műsorfolyamnak és megnézem. A televíziózás Hiszékeny Dezsője lettem, de legalább aranyos. Most nem bíztam a véletlenre, a tévécsatornák groupie-ját, a TLC-t néztem ki magamnak, és abból is a számomra legérthetetlenebb jelenséget.
A múlt heti bankos fiaskó után nem próbáltam óvatosabb lenni, gondoltam, csak jobb filmeket találhatok annál. Még hogy nem lehet kétszer lépni ugyanabba a folyóba! Valószínűleg én egy tónál vagyok, és ezért lépek ugyanabba, csak mindig a koszosabb részén. A Pénzt vagy éveket! igazán izgalmas film címének tűnt, régen valahogy működött ez, (Különben dühbe jövünk) de elromlott, és valami egészen döbbenetes helyzetbe kerültem. Nehéz lesz elmondani.
Az elmúlt tizenvalahány évben elfelejtettem tévézni. No, nem is a tevékenység nehézsége miatt, inkább, hogy túl sokat csináltam azt, és aztán elmentem Csömörre, ha érthető a furcsa gondolat, átviteli úton. Valahogy elkezdtem mást csinálni, csak pár ismeretterjesztő és néhány nehezen megmagyarázható, főleg sorozatgyilkosos témaválasztás maradt. Nekem ez is elég. A napokban nosztalgikus hangulatba keveredvén úgy gondoltam, sok év után újra ismerkedek, és megnézek egy filmet! A Bank! Nem néztem utána, tetszett a címe. Hirtelen nem tudom, tévedtem-e már nagyobbat?
Eljött ez is! Az autentikusság jegyében kidobtam a nagyszobába a régen használt sátramat, és abban aludtam, hogy legalább az utolsó napra teljes értékű fesztiválozóvá váljak, jövőre talán a hányásról is gondoskodni fogok, de ezt még meg kell beszéljem a családdal. Az utolsó napba mindent szokás beleadni, ami imbolygó lábakat és lötyögő sört jelent. Hála valakinek, ezt otthon is létre tudom hozni.
Szeretek veszélyesen élni, meg lakásban. Ezért, bár nagyon fárasztó, folytatom új életemet, a gondolati fesztiválozást, ami jótékonyan hat sörfogyasztási szokásomra, ami már barnulni kezdett a négy fal között. Ma különlegesen erős napra készülök, nem bírok a bőrömmel, feszít a gengszterizmus. És egy rossz hír: elmarad az Elefánt koncert, mert az egyik tag covidos lett.
Elmondom, mi lesz a VOLT-on, ha feltételesen kimegyek. Először is jól meglepődnének, aztán én meg visszalepődnék. Ők, hogy de régen VOLTam, és milyen jól nézek ki mégis, én meg azért, mert semmire sem emlékszem. Úgy általában is. Nézzük, mit fogok elfelejteni minden bizonnyal, ha fejben elmegyek.
Úgy döntöttem, ellátogatok egy olyan fesztiválra, ahol csak egyszer jártam nagyon régen. Azt is csak mesélték később. Tehát jó lehetett, gondoltam ideje elnézni. A nagy melegre való tekintettel, meg mert lusta vagyok, csak fejben, sör az van itthon is, meg magnó.
Elmondom, hogy történt. Ne csináljátok itt a fesztivált! - mondá az Úr. És lőn. Imhol valék mégis, hogy azért is ajánljak valamicskét az egyéb programok közül, bár az előrejelzések szerint rövid jelentéstartalmú és terjedelmű vallomásra kell számítani.