Pedig esküszöm, próbáltam, nehéz ugyanis egy ambivalens függőséget csak úgy ukmukfuck abbahagyni. Nem tudom, hogy a sorozat tette-e velem, vagy a bölcselettel járó öregedés, de azóta tévét sem nagyon nézek, csak a tudományos és sorozatgyilkosos vetületét, ezúttal is köszönet ezekért a csatornákért és a szép évekért.

Nehezen szokom a változásokat, és nekem már a kopasz Berényi Miklós is betett anno,

sokat segített a hosszúra nyújtott elengedésben. Mikor azonban próbáltam vissza ólálkodni a sorozatba pár hónap pihenés után, olyan sok új szereplővel lepett meg a széria, hogy végleg a tudományos ismeretterjesztés felé fordultam. Így éldegéltem éveken át, mígnem az évforduló apró pólyájából újra előszedték életem dekádját, ami alkalmat adott arra, hogy az elejétől megismerjem újra a megasorozatot, mert az bizony az első pár év kimaradt a múltamból. Így lettem megint pszeudo-függő BK-, és alkalmi tévénéző az arany RTL-en.

Sajnos az első részekről most is lemaradtam, így az ominózus és a sorozat alapkövét jelentő balesetről megint csak a visszaemlékezések homályos, képernyőbenézős jelenetei adnak megbízhatóan katartikus élményfoszlányokat, de legalább közel járok, az esemény másnapjaitól már a történet verőerén tartom az ujjamat.

A sorozat cselekménye egy szociálisan hátrányos helyzetű, félig-meddig rokonságban és egymásra utalt életközösségben élő csoportjának önerőből való felemelkedését és további boldogulását kíséri figyelemmel, életszerütlenül.

Dióbélben, és csak a legfontosabbakat, mert mint minden valamirevaló szappanoperában, a kezdeti cserje végül égő csipkebokorrá növi ki magát, követhetetlen családfával.
A hézagos Berényi-klán és a szakállamtitkárokhoz méltón körülöttük nyüzsgő vazallusai egy új élet és társasház várhatóan vigalommal teli életére koccintanak a ház magánbisztrójában, mikor értesülnek a hézag, vezér Zoltán halálos kimenetelű, nem feltétlenül önerőből elkövetett balesetéről, ami a várt életet alaposan áthelyezi a közösségi koordináta-rendszer másik oldalára. A család olyan hamar esik szét érdekösszefűződében változatos alkotóelemeire a kötőelem nélkül, mint Tito Jugoszláviája, annak szépségei nélkül.

A düledező Berényi-ház főfalát Miklós jelképezi, kinek fő életcélja a családi építőipari vállalkozásának fenntartása, mindig minden körülmények között. E főtevékenység szükségszerű velejárója a családtagok közti relációk állandó és változatos variálása céges, vagyis önös érdekek elsődleges figyelembevételével. Miklóst céges munkájában bátyja, András segíti többé-kevésbé, hangulattól, vagy kötelességtudattól függően, míg Zsuzsa, András felesége egyáltalán nem segíti. A nem segítésben még többet segít Klaudia, Zoltán immár megözvegyült felesége, aki életvitelszerűen áskálódik a magánjogon tulajdonának tekintett cégvezetésért.

A család kemény magját erősíti még Ákos, Miklós unokaöccse, így természetesen Klaudia, és szerintem Fehér Ló fia is.

Ákos a káoszt képviseli a famíliában, aki egyformán árt anyjának, Miklósnak, és főleg magának is. A sorozat elején nagyjából ők a Berényi család alaptagjai, akiket függönyrojtként ékesítenek még alapgyerekek, a nyúl alosztály mosolygós részéről Dániel, a női fehérnemű osztály molett részlegéről Kata, a cserfes szájú, majd egy egészen új baba, Bandika, Zoltán részéről, de Andris neveli.

A család megbonthatatlan részét képezik a barátok és az örökre hozzátartozók népes csoportja is, akik gyerekkoruktól részesei a Berényi-saga fejlődéstörténetének, olykor hangsúlyosabb szerepet kapva még a családnál is. Van a fejemben valamiféle fontossági sorrend, elmondom. Mivel öregek, és házmesterek, a Kertészékkel kell kezdenem, főleg Magdi anyussal, aki az egykori állami gondozottak pótanyjaként és koloncaként végigkíséri férjével, a restség mindenkori aranydoktorijával rendelkező Vilmossal a gyerekek, majd felnőttek életét, nem kevés örömet okozva evvel a nézőknek, és csakis nekik. Vilmos a sör és a lustaság megszállottja, minden magyar szívéhez oly közel, míg felesége a dolgos hétköznapok utcai hírmondója képviselik a mindnyájunkra ráhúzható átlagpolgárt a sorozatban, bármilyen szomorú is ez. Több gyerekük közül kettőt érdemes kiemelni a szerepkör mián, a penészvirág szerű Mónikát és bátyját, a börtönviselt múltja ellenére is szerethető, egyszerűségből építkező Gézát, aki a dallamos rock szerelmeseinek szívét dobogtatja meg leginkább.

A barátok közül a legfontosabb Novák László hengertestű karaktere, amit misem példáz jobban, mint, hogy az őt alakító színész egyike a világ féltucatnyi kollégájának, akik a legtovább folyamatosan szerepeltek egy sorozatban, ő majd’ 23 évig! Gombócból sem kevés, de Laciból egyenesen döbbenetes. László figurája nagy szeletet harap ki a magyar népesség gömbhalmazából, ő a mindenhez leginkább valamennyit sem értő, sokra igényt tartó, de huzamos ideig ugyanott nem dolgozó életművész, aki középkorán túl is a magát egykor tehetségesnek gondolt fiatalember életét igyekszik megvalósítani élhető módon, sikertelenül.

Mindannyian Lacik vagyunk!

Hozzá is tartozik természetesen egy exfeleség, Évica (akit majd még három követ) és egy elsődleges gyerek, Csaba, aki futballistaként képviseli nemzetünk javát. Lászlót a történet jelenében egyelőre szintén egy gyerekkori pajtás, a meghökkentően babaarcú Juhász Gabriella boldogítja, de itt egy nem olyan okos, hitehagyottan bamba babára kell ám gondolni.

A legfontosabb szereplői kör tagja dr. Balogh Nóra ügyvédnő, aki ennek ellenére is szép, és megfelelően képzett ahhoz, hogy minden téren hathatósan képviselje a családi cég érdekeit, majd amikor cigány származása kiderül, azt is. A Vágási Ferenc által életre kelt kisebbségi Kunta Kinte sorozat-szelleme tovább él, és remélhetőleg élni fog, mert szükség van rá. Nóra később Miklóssal kötött többszörös házasság útján a család belső berkeibe is bekerül majd.
Alapcsaládként kihagyhatatlan a Hoffer família, annak is az almafája, Hoffer József, aki Tiborcot – nem azt! - idézi a családhoz kötődő, élethosszig tartó jobbágymunka és hűség jelképeként, az erkölcsi normákat szigorúan és egyoldalúan betartásra kötelező, életvitelében félig alkoholos befolyásoltsággal sújtott hisztériagóc konzervatív megjelenítésével. Ő sem mentes a gyerekektől, akik vészterhesen terhelő ifjúkorukat élik apjuk szűk látókörű életterében: Mihály az önsorsrontó becsületesség és a lassan kialakuló melegség harcos képviselője, és húga, Eszter, a kóros önbizalomhiánnyal küszködő, ki nem hajtott modellcsíra.

A kezdetektől fontos szerepet kap Zoltán egykori bizalmasa és sofőrje, Csurgó Pista, aki csodálatos módon egyszerre képviseli a vidéki életerőt és a mihaszna-függőséget, a balesetet követő munkavédelmi hátfájás nagybani sörfogyasztóvá determinálja. Hozzá szorosan köthető az általam utolsó nagy mohikánnak és mellékfőszereplőnek tartott Barta Zsolt, aki csak vendég a házban, de annak állandó, rovott múltjával és jelenével kitűnő bűntársi és életközösségi segítséget képez a Berényi Kft-nek és minden hozzá kapcsolódó entitásnak.

Számomra és szerintem ők alkotják a 23 évig futó sorozat magját, amiből egy igen terebélyes szereplőfa nőtt ki végül, ráadásul a koronaszinten a főágazat igencsak összekuszálódik, a leesett magokból a cserjeszint is igen gazdagodik. Mint minden szappanoperában, szinte az összes fő és mellékszereplő kapcsolata összefonódik hosszabb-rövidebb ideig, új rokonság tűnik fel mellékgyökérzetként,  gyerekek, valódik és zabik, fél és igaz, meg unokatestvérek, visszatérő szereplők, aktuálisan megjelenő celebek, közismert közszereplők, sztárok sora ékesíti a hosszú évek alatt megfáradhatatlan népszerűségnek örvendő szériát, egészen a kötelező sorvadásig. Átnézve a már archívumként tovább élő sorozat biográfiáját, kiderült, hogy már azokra a szereplőkre is kevéssé emlékszem, akik fénykorát átéltem és tudósítottam. Lehetetlen ennyi idő cselekményét és összetevőjét összefoglalni, ezért csak a törzs bemutatására törekedtem, hátha valaki még nem ismeri, vagy újszülött, és kedve van bemerészkedni a televíziózás eme kétes értékeként nyilvántartott, de mindenképpen megkerülhetetlen világába.