Nem tudom, hogy jutottam el eddig. Csak vissza akartam térni a tévézés világába pár jó filmmel, és ez lett belőle. Lehet, hogy naivul választok, többet várok a címektől, mint Tóth Gabi a matyó ruháktól, ráadásul esélyt is adok a műsorfolyamnak és megnézem. A televíziózás Hiszékeny Dezsője lettem, de legalább aranyos. Most nem bíztam a véletlenre, a tévécsatornák groupie-ját, a TLC-t néztem ki magamnak, és abból is a számomra legérthetetlenebb jelenséget.
Még mindig nem értem a csatorna műsorpolitikáját, ami a teletext izgalmát próbálja ötvözni a Mélytorok kendőzetlen realitásával, mindezt gyerekeknek. Érdekes. Még
nem tiszta, hogy az emberi deformitás előtérbe helyezése az érintettek humanizálását szolgálja-e, esetleg segítséget nyújt számukra, vagy pusztán egy furcsa szobában megszületett nézettségi excel táblázat pirosra satírozott részét igyekszik teljesíteni.
Nagyon nehezen tudtam választani a Hét kicsi Johnston, a 250 kiló feletti emberek és a törpék közül, ezért a Bizarr testek felé vettem az irányt, de elbátortalanodtam, és a kevésbé ijesztő bőrgyógyászathoz menekültem. Doktor Miteszernyomó nem árul zsákbamacskát, erősen lehet számítani a tartalomra, a nézettségre való tekintettel kerülik a metaforákat. Az előzetesben nem kímélik a körömpörkölthöz szokott magyar szemet, és olyan döbbenetes elváltozásokat mutatnak, hogy becsuktam az ablakot. Remélem azért ez egy kíméletesebb rész lesz, inkább a krémes dolgokból.
Hát volt krém, igaz, de az mind a bőr alól jött ki, nem kenyték. Nos, megmondom őszintén, egyes részeknél pattogatott kukoricát és csipetkét képzeltem a képernyő bizonyos részeire, mert gyenge a gyomrom. Ez a rész a lipómákat ugrálta körbe – a járás az túlzás lenne –, ami nem a legdurvább az ismertetett lehetőségek közül, egy tanyasi háziasszony is találkozik ennyi zsírral, csak a borítója más. Melisszának egy kispárna nőtt a nyakára, ami nem hangzik teljesen unpraktikusnak, de mégsem boldogítja az életet. A tetoválásnak hála mintás, mégis takargatni kell, ami főleg nyáron hálátlan feladat. A pár év – zsírnak jótékony – várakozás meghozza végül a kényszerű döntést, meg kell szabadulni a jelenségtől, mielőtt babzsákfotel lesz. Melissza és a vizuális dizájnerek szerencséjére, a jóindulatú zsírdaganat egyben kiemelhető, úgyhogy
kimegyek, először a gangra, majd a hűtőbe lélegezni.
Erőgyűjtés után megfigyelem a meglepően egyszerű műtétet, aminek kimenetele nem is vészes, a Centrum zacskónyi zsírgömb egészen cuki, még sétálni is lehet vele.
Tyler a homlokára nőtt zsírdudorokkal küzd, ami viccesen hangzik, úgy is néz ki, de szerencsére Tyler is így gondolja, sőt, a kollégái is! Tylernek a szakálla is szép. Mégis eljön a nap, hogy Dr. Szöszipati kiélje furcsa gyógyító szenvedélyét. A Nagyfiúnak becézett dudorból krumplipürét porcióz ki a doktornő, nem gond, úgyis csak este akartam ebédelni, de nem rántott sajt lesz végül. Mint kiderül, Tyler szakálla dudorfigyelem-elvonó eszköz volt, ami most már okafogyott, így Tyler attól is megszabadul, és még vagy tizenöt plusz évtől. Mintha új arca lenne, beszarás.
Tahj (Tádzs) szerencsétlenebb a többieknél, neki fájdalmas kelések borítják a testét, amik kifakadva gennyedzenek is. Ez kicsivel több információ volt a kelleténél, és a fotókkal jól dokumentált kórisme miatt lementem sörért. Már felértem, és bontottam is, de a videómagnó még áll. A második üvegnél merem folytatni a felvételt, de a vajkrém szónál muszáj tekerni. Pedig a doktornő szerint érdekes, hogy hányféle váladék folyik ki bárhonnét. Pont a mustárnál folytattam, szóval ugrottam rögvest a vidám végkifejletig, ahol Tahj már a puklinélküliségnek örvend, én nem nyugodtam meg a végeredménytől, eddig is visszanőttek. A lényeg, hogy a kuncsaft örül, és még egy pozitív végkifejlet biztathatja a bőrösöket.
Már csak Amber van vissza, hála az életnek, a holnapi reggelire így még van remény. Óh, nem sok! Ambernek keloid van a fülén, ami csak távolról téveszthető össze a kaleidoszkóppal, amit nagyon sajnálok. Ez tulajdonképpen egy túlnőtt heg, ami cseresznye-fülbevalóként néz ki, és intő jel lehet a túlzott fülbevaló függőknek. Bizony, egy szerencsétlen belövés nem csak a drogosok világában okozhat traumát. Amber már nem akarja tovább takargatni a füleit, pedig eddig nagyon jól tette. Ellenkező esetben nehezen tudnék vele beszélgetni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy furcsaságok esetén a sok év várakozás nem jótékony, maximum izgalmas. A műtét nem olyan látványos, nem úgy mint az Amber füléről leszedett bőrkuglik, ma már biztosan csak sörözök. Jó, hogy Amber ledobta ezeket.
Nem tudom, van-e konklúzió és a szándékra sem jöttem rá, félelemmel vegyes iszonyattal kell arra gondoljak, hogy egyéb műsorok megnézése tán serkentheti agyamat a minél gyorsabb válaszadásra, bár nem tudom, kell-e egyáltalán válaszolni. Még az is lehet, hogy minden igényt kielégít. Gusztustalannak eléggé az, nem sok produkciót lehet kínálni az erre fogékonyaknak. Azt is könnyen el tudom képzelni, hogy a hasonló elváltozásokban szenvedőknek tud segíteni a műsor a remény és talán a megoldás megadásában, tán kezdő bőrgyógyászok is elleshetnek hasznos tanácsokat.
Gyermeki énem inkább ezekben hisz, mintsem a nézővadászat egy különösen ijesztő és furcsán jövedelmező aspektusában.
