A Bond-betétdalt jegyző Sam Smith először, az Editors sokadszor a Szigeten.
„Ne legyél hülye, ezzel a névvel, hogy Sam Smith, képtelenség befutni!” – a felvetésre vélhetőleg egy „fogd meg a söröm” volt a válasz, a többi pedig már történelem. A sikersztori bővebben: 2012-ben Sam Smith (Nagyszínpad, 21.15) felkérést kapott a Disclosure duótól, hogy vendégeskedjen Latch című szerzeményükben, majd a pakisztáni-brit DJ, Naughty Boy invitálta némi közös munkára, és a La La La című dal az angol listák első helyére kúszott fel. Smith első szólólemeze, az In Lonely Hour 2014-ben jelent meg, és szintén a listák élén debütált. És mintha ez nem lett volna elég, az 57. Grammy-díjkiosztón az énekes megkapta a legjobb poplemeznek, a legjobb új felfedezettnek, az év albumának, és a legjobb szólóelőadónak járó díjat. De mindez talán még mindig semmi volt ahhoz képest, hogy a Writing’s On The Wall bekerült a Spectre - A Fantom visszatér című James Bond-filmbe, majd ennek köszönhetően Smith Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést is kapott. Negyedik lemeze, a Gloria tavaly látott napvilágot, a lemezen Jesse Reyez, Kim Petras és Ed Sheeran is vendégeskedik.)
Becky Hill (Nagyszínpad – 17.30) az angol Voice első évadában bukkant fel, ahol John Legend Ordenary People című slágerét prezentálta. Két évvel később Gecko című szerzeménye a slágerlisták élére került, miközben David Guettával és a Rudimentallal dolgozott együtt. Beszédes című debütáló nagylemezével, az Only Honest On The Weekend-del kapásból beírta magát a meghatározó tánczenei előadók közé: a My Heart Goes (La Di Da) minden valamirevaló popparti elmaradhatatlan trackje. Az énekesnő ezúttal Believe Me Now? című második albumával érkezik.
A Szigetet többször is megjárt Editors (Revolut Stage - 18.45) az indie mezőny egyik zászlóvivőjeként bukkant fel a 2000-es évek elején, de megannyi pályatársukkal ellentétben eszük ágában sem volt beleragadni az említett skatulyába. Bár a The Black Room című lemezüket Mercury-díjra is jelölték, a későbbiekben egy merész kitérőt tettek a szintetizátoros hangzásvilág felé. Mint azt legutóbbi albumuk, az EBM is bizonyítja, experimentális hajlamuk azóta sem csökkent, az anyagon már az elektro-indusztriális hatások dominálnak.
Azzal valószínűleg már a Diáksziget Nosztalgiakommandó legradikálisabb szószólói is megbarátkoztak, hogy a Sziget sosem lesz többé a rockzene elsőszámú megafonja, a felhozatalban azonban időről-időre felbukkannak olyan fiatalabb formációk, akik joggal pályázhatnak az egykori nagyszínpados rocksztárok helyére. Ilyen pl. az ír Fontaines DC (Revolut Stage – 20.45), akikről három dolgot biztosan kijelenthetünk: 2014-ben alakultak Dublinban, harmadik nagylemezük két éve jelent meg, a frontemberük, Grian Chatten pedig Ian Curtis zabigyereke is lehetne. A Joy Division-hatások mellesleg zenéjükben is egyértelműek, ám mentális problémák és párkapcsolati zűrök boncolgatása helyett inkább ír identitásukkal foglalkoznak a dalszövegekben.
