Nézz meg egy érdekes videót arról, hogyan kerültek ezek a kis zöld színfoltok az életünkbe!
A szobanövények tartása évről évre egyre komolyabb hobbivá válik hazánkban is. Sorra nyílnak a virágboltok, kertészetek, és a különleges fajok beszerzése sokszor több tízezer forintba is kerülhet. De vajon hogyan kerültek ezek a kis zöld színfoltok az életünkbe? Ennek járt utána Török Balázs, a Let’s Leaf nevű Youtube-csatorna készítője az alábbi videóban.
A szobanövények története az ókorban kezdődik: ekkortól maradtak fenn az első ábrázolások, említések Mezopotámiából, lásd például Szemirámisz függőkertjét vagy a görög vázák és egyiptomi falfestmények rajzait. Az első bonsai említések a kora középkorból származnak, ám ezek a növények –ahogy az előzőek is – az adott környezetből, klímából lettek beemelve, így nem igényeltek különösebb törődést, odafigyelést.
A helyzet a nagy földrajzi felfedezések hatására változott meg. A felfedező utakat követően egyre több kereskedelmi célú hajó indult útnak, s céljuk az új világ, az ismeretlen területek állat- és növényvilágának felmérése, leírása, végső soron pedig annak a vizsgálata lett, miképp lehetne hasznosítani ezeket. Az állatok Európába szállítása sokkal kevésbé volt körülményes, mint a növényeké, hiszen elég volt csak a megfelelő takarmányt és vizet biztosítani. A növényeknél azonban más volt a helyzet, hiszen ezek a hajók fedélzetén a tengeri szél és a hullámok által felvert sós víz miatt könnyen tönkrementek a több hónapos utak során; a hajók gyomrában pedig a sötétség miatt volt sikertelen vállalkozás hazaszállítani őket.
A megoldás a mini üvegház lett, amit egy angol botanikus, Nathaniel Bagshaw Ward talált fel. Ezzel már valamennyi szükséges körülményt biztosítani tudták a növények számára: a hajó fedélzetén a fényt, a mini üvegházban pedig a párás meleget. Ezt követően a királyi udvarokban felépülő hatalmas üvegházak, például a brit Kew Gardens, egyre több és több növényre tartottak igényt, ezért felfogadták az első „növényvadászokat”, hogy szállítsanak számukra az egzotikus fajokból. Kew első ilyen botanikusa a skót Francis Masson volt.
Masson 1772-ben a HMS Resolution fedélzetén érkezett meg Dél-Afrikába, ahol feljegyzéseket és grafikákat készített az őshonos fajokról. Végül több mint ötszáz növényt gyűjtött az út alatt, mielőtt 1775-ben visszatért Angliába. Ezt követően 1776-ban indult el újra, ekkor Madeirára, a Kanári- és Azori-szigetekre, illetve az Antillákra is ellátogatott. 1783-ban Portugáliában gyűjtött növényeket, majd 1786-ban újra visszatért Dél-Afrikába, ahol 1795-ig maradt. Végül Észak-Amerikában volt körúton, ahol a keleti partot és a Nagy Tavak vidékét járta be új fajok után kutatva. Ilyen gyűjtéseknek köszönhetően váltak a kewi és más királyi üvegházi kertek növényekben gazdaggá.
A viktoriánus korra már nemcsak a királyi kertészetekben, hanem a középosztály otthonaiban is megjelentek az egzotikus növények, amelyek komoly státuszszimbólumnak számítottak, hiszen nagyon nehéz volt beszerezni és életben tartani őket. A helyzet csak a II. világháborút követően, fokozatosan alakult át: ekkor jelentek meg azok a vállalkozások, amelyek már nagyobb mennyiségben, tömegesen tudták előállítani a legnépszerűbb fajtákat, így azok először a kertészetekben, majd mára a szupermarketek polcain is elérhetővé váltak.
(via YouTube / Let’s Leaf)
