Európában a budapesti az egyik legjobban szaporodó állatkerti rózsásflamingó-csapat. A következő napokban további fiókák kikelése is várható.
A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik nevezetes látványossága a rózsásflamingó-kolónia, amely jelenleg több mint százötven egyedből áll. Európában ez az egyik legjobban szaporodó rózsásflamingó-csapat: évről évre 15-20 fióka szokott kikelni és felcseperedni. A fiókák többsége általában június második felében szokott kibújni a tojásból, de az idei évben az időjárás alakulása miatt (megesett, hogy még májusban is fűteni kellett) a költési szezon kissé később kezdődött.
A fészkeket június elején kezdték el építeni, az első tojásokat pedig június második hetében rakták le a tojók. A közel egyhónapos költési időszak elteltével az első fióka július 6-án bújt elő, s őt azóta 19 másik követte. Több fészekben még most is van tojás, amelyeken a szülőpárok kotlanak is, így a következő napokban további flamingófiókák kikelése várható. A frissen kikelt fiókák alig nagyobbak a naposcsibéknél, épp akkorák, hogy a 115–140 grammos, 8–9 cm hosszú és 5 cm széles tojásokban elférjenek.
Testüket ebben a korban még jellegzetes, pihés toll fedi, csőrük és lábaik pedig kezdetben rózsaszínűek, de egyhetes–tíznapos korukra a rózsaszín feketére vált. A fiókák csőre még egyenes, és a felnőtt flamingókkal ellentétben eleinte még nem képesek a vízben sodródó apró élőlényeket kiszűrni, hiszen a csőrben található „szűrő” sem alakul ki még ekkorra.
A harmadik hónap végére aztán már a fiókák csőre is sokat fejlődik, kialakul rajta a jellegzetes görbület, s ezután már ugyanazzal a táplálékkal élnek, mint a felnőtt flamingók.
Az elkövetkező hetekben a fiókák növekedése és fejlődése mellett azt is meg lehet majd figyelni, hogy egy idő után a kolónia felnőtt tagjai az összes fiókát egy csoportba terelik,
egyfajta „óvodát” hozva létre a fiatalokból,
akikre így sokkal könnyebben tudnak egyesült erővel vigyázni. A flamingók hat faja közül a Budapesti Állatkertben is látható rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) a legnagyobb termetűek. Afrika számos vidékén, Dél- és Délnyugat-Ázsiában, valamint Dél-Európában őshonosak, sőt alkalmi kóborlóként nagy ritkán még a Kárpát-medencében is előfordulhatnak vadon.
(via Fővárosi Állat- és Növénykert Marketing és Kommunikációs Osztálya)
