A lámák egy egészséges csikó születése miatt gyarapodtak, az intézmény egzotikusmadár-gyűjteményébe pedig külföldi állatkertekből érkeztek új szárnyasok.
A Debreceni Állatkert lámái kitűnően érzik magukat a Nagyerdő fái alatt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tavalyi szaporulatot újabb egészséges csikó születése követte július 1-jén. A jó étvágyú kis kanca még jó ideig anyja gondoskodását élvezi majd, de szépen erősödik, és a sok pihenés mellett egyre több időt tölt futkározással és játékkal.
Az elmúlt években világra jött testvéreihez hasonlóan sötétbarna-fehér tarka, ami egészen azóta hagyománynak számít az intézményben, hogy 2016-ban megérkezett a debreceni fehér kancákhoz Negro, a fekete csődör. Mivel a lámák egy csődörből és annak kancáiból álló csapatokban élnek, ivarérését követően a most még alig egyhetes lámabébi is el fog költözni, de a nyár folyamán még egészen biztosan testközelből találkozhatnak vele a látogatók a Dél-Amerika-soron.
A legnagyobb termetű újvilági teveféle, a vadon élő guanakóból háziasított láma immár világszerte népszerű haszonállat. A megfelelő környezetben nevelkedett egyedek barátságosak és érdeklődőek, a közhiedelemmel ellentétben pedig csak fajtársaikat köpik le – őket is főként dominanciaharcok során – így a Debreceni Állatkert békés és évről évre utódokkal gyarapodó csapatától nincs miért tartani.
Tovább gyarapodott a Debreceni Állatkert egzotikusmadár-gyűjteménye is, miután egy szürkenyakú koronásdaru-tojó érkezett hozzájuk a hollandiai Vogelpark Avifaunából és egy hím skarlát íbisz a németországi Dortmund állatkertjéből. A jövevények már birtokba vették új otthonukat (előbbi az Afrika-röpde szabadon bejárható külső volierét, utóbbi pedig a vörös pandák szomszédságában lévő társasröpdét), így a látogatók is megcsodálhatják őket. Az intézmény immár mindkét fajból két-két egyednek ad otthont, így az első debreceni sikeres szaporulat is kilátásba kerülhet a közeljövőben.
Az Ugandától és Kenyától Dél-Afrikáig elterülő mocsaras vidékeken őshonos szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum) nevét jellegzetes, aranyszínű tollkoronájáról kapta, amely kecses alkatával, fehér szárnyfoltjával és hosszú nyaki dísztollaival együtt fenséges megjelenést kölcsönöz neki. A skarlát íbisz (Eudocimus ruber) Dél-Amerika trópusi partjainak környékén és a Karib-térségben fordul elő nagyobb, akár több ezer tagú kolóniákban. Érdekessége, hogy tollazata az elfogyasztott rákfélékben található karotinoidoknak köszönhetően nyeri el összetéveszthetetlen vörös színét nagyjából kétéves korára.
(via Nagyerdei Kultúrpark Nonprofit Kft.)
