Kalandfilmbe illő az, ahogy az 1956-os eseményeket megörökítő műveket elrejtették és az is, ahogyan végül előbukkantak
A forradalom leverése után rengetegen rejtettek el relikviákat, szórólapokat, fényképeket, sőt néhányan még fegyvereket is. Az azonban, amit a tatabányai festő, Görgényi István tett, valószínűleg teljesen egyedülálló. A csendes, magának való művészt sokan ismerték, ahogy arc- és tájképeit, grafikáit is, azt azonban
a legközelebbi barátai sem tudták, hogy titokban olyan olajfestményeket készít és rejt el, amelyekért akár az életével is fizethet.
Hogy mi késztette arra a festőt, hogy közel hatvan olyan képet alkosson, amikről pontosan tudta, hogy soha nem kerülhetnek ki a házból, sőt nemhogy kiállítani, de még a legközelebbi hozzátartozóinak megmutatni is életveszélyes lett volna, már nem fog kiderülni. A művész 1973-as halála után sem derült fény a titokzatos hagyatékra, csak a rendszerváltást követően, 2006-ban, a restaurálás során jöttek rá, hogy a Görgényi-képek egy részét egy könnyen eltávolítható festékréteg fedi, amely alatt különleges művek rejtőznek.
A képek egyébként a művész publikus, zsűrizett munkái között voltak, amelyeket a többször is kiállítottak Tatabányán és környékén, mivel Görgényi jegyzett festőművész volt, olyan mesterek segítették a szakma elsajátításában a Képzőművészeti Egyetemen, mint pl. Rudnay Gyula, de fiatal korában Aba-Novák műtermében is megfordult. Mindazonáltal hírnevet csak a közelmúltban szereztek neki a forradalomról készült álomszerű képei, amelyek a „magyar golgotaként” aposztrofálták az 1956-os eseményeket.
Görgényi István képeiből a Pesti Vigadóban rendeztek tárlatot, amely egészen november 28-ig tekinthető meg a földszinti kiállítótérben.
Az eredeti cikk a KULTÚRPART oldalán jelent meg.
Szűcs Attilával, a Görgényi-hagyaték kezelőjével Kalmár András beszélgetett a Kultúrpart Trend FM-en futó műsorában 2021. október 13-án.
