Bodolóczki Linda 2011-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Kiállított az MKE Barcsay teremben, az A.P.A., a Kogart, az Ari Kupsus, a Pintér Galériában. Színgazdag, energikus művei, az életében néhány éve történt nagy váltásnak a termékei.
Elhagyta Budapestet és költözött a Balaton-felvidékre. Inspirációs forrása így lett a tó, a maga folyton változó változatos geológiai, természeti, atmoszferikus környezetével, és mint az idealizált, történeti műfaj, a fenséges emblematikus tájkép előzményei. Így kötődik Bernáth Aurél, Egry József festői hagyatékához, de módszerével a kortárs festészet nemzetközi trendjében a „festészet utáni festészetben”, ezen belül az „új absztrakcióban” is otthonosan mozog. Ennek a kortárs irányzatnak a jelentős festői előzményei között találjuk David Hockneyt, Gerhard Richtert.
Bodolóczkit nyilvánvalóan nem a tradicionális tájképfestészet, hanem inkább az érzékelt kép struktúrái, és a festőben zajló tudati, érzelmi folyamatok leképezése foglalkoztatja. A nagyobb, különböző tulajdonságú képszerkezeti egységeket szétszedi, és nonfiguratív mezőnként kezeli, és mint egy kifestőkönyv lapját, tölti ki. A különbség az, hogy az eltérő színű, mintázatú alakzatok kontúrok nélkül olvadnak egymásba, mint az emberben keletkező érzetek. Az így létrejött dinamikus formákból felépített vizuális egység a Badacsony vonulatait, a Tihanyi félsziget izgalmas sokféleségét, a felhők mozgását vagy a naplemente színorgiáit idézi fel. A kolorit a természeti jelenségek intenzív váltakozását imitálja, nem rugaszkodik el teljesen a valóságtól, a víz, az égbolt intenzív kék, zöld, türkiz árnyalatai, a hajnal rózsaszínje, a „demmerung” bíbora, a rét, és a dombok zöldjei borítják be a képmezőt, és alkot mozgásban maradó, lüktető, de kiegyensúlyozott kompozíciót.
A művész merészen emel be a műbe különböző iskolákat, festésmódokat. Mértani pontossággal szerkesztett és lendületes gesztussal alakított, osztott felületek váltják egymást átmenet nélkül. Mint ahogy a művész mondja: „a készítés folyamata és az anyaggal való játék van a középpontban. A színek kavalkádja, és a többféle festészeti technika megjelenítése káoszt teremt, én ebben a magam teremtette káoszban hozok létre egy sajátságos harmóniát.” Az így keletkezett, tulajdonképpen konstruktív képek – a szerkezetet figyelő szem termékei. A szín és formagazdag faktúrákból keletkező, az absztrakt geometrikus és organikus folthatásokból építkező formáit bátran egymás mellé helyező festészet meglepő harmóniákat képes teremteni. (Muladi Brigitta)
