Száz évvel ezelőtt született egy nemzetközi egyezmény, amely akkor alaposan átrajzolta a magyarországi múzeumi rendszert is. Milyen hatással volt Trianon az új határokon belül, illetve kívül rekedt intézményekre és gyűjteményekre?
Ablonczy Balázs „menekülő műtárgyakról” írt összefoglaló tanulmánya indítja a lapszám Téma rovatát, Kálnoki-Gyöngyössy Márton a tárgyalt évek magyar múzeumi szabályozási rendszerét tekinti át. Gál Vilmos arra keresi a választ, hogy milyen módon reagált a Magyar Nemzeti Múzeum az új helyzetre, milyen időszaki kiállítások nyíltak 1920 után.
Két esettanulmány is helyet kapott a lapban: Szűts István Gergely a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola könyvtárának, Sóti Lajos a nagyváradi Ipolyi-gyűjtemény menekítésének folyamatát tekinti át. Nagy Zsófia csehszlovákiai magyar kulturális kezdeményezéseket mint alkalmazkodási lehetőségeket idéz fel, Feitl Írisz éppen az országszakadás után létrehozott Országgyűlési Múzeum történetét ismerteti.
Karácsony Ágnes erdélyi és felvidéki színházak sorsán keresztül mutatja be, hogyan estek áldozatául a politikai változásoknak a határainkon túli intézmények, Vaderna Gábor írása a nagyszalontai Arany-kultusz alakulását követi végig. Basics Beatrix az Erdélyben gyűjtött 1848-49-es ereklyegyűjtemények sorsát veszi számba, Csapláros Andrea és Gert Polster a Wolf-gyűjteményre épülő burgenlandi múzeum alapítását idézi fel.
