Faviccekkel teli zsebkönyv helyett újrahasznosított Ludas Matyi-poénokat kaptunk, sok Marabu-rajzzal, de Pif-képregény nélkül.
A Hahota az a kiadvány, amit biztosan nem kell bemutatni azoknak, akik a '80-as évek végén és a '90-es évek elején voltak gyerekek. Zsebkönyv méretű, kifejezetten a fiataloknak szóló, negyedévente megjelenő, farzsebben is elférő kiadvány volt, sok képregénnyel – és már akkoriban is agyzsibbasztóan hitványnak számító faviccekkel. 1980 és 1992 között összesen 48 számot élt meg, éppen ezért robbant ma bombaként a hír:
25 év szünet után ismét kapható a Hahota az újságárusoknál!
A modern változatot Gyöngy Kálmán szerkeszti és az Ábra Kkt. adja ki. Gyöngy már a Kádár-korszak kultikus viccújságjában, a Ludas Matyiban is aktívan közreműködött, 2010 óta pedig a Ludas Matyi-blogon teszi közzé a magyar karikaturisták nagy generációjának (Lehoczki „Czki” Károly, Jelenszky László, Sajdik Ferenc, Balázs-Piri Balázs, Földes Vilmos és társaik) poénjait.
Jó, jó, de milyen az új Hahota?!? Olyan, mint a régi?
Igen is meg nem is, mint a Mátyás királyos mesében. Méretre pontosan ugyanakkorra, mint a régi Hahoták, belül pedig már vannak színes oldalak is a fekete-fehér képek mellett. A viccek és a rajzos poénok azonban egyáltalán nem az iskolai kirándulások tábortűznél mesélt anekdotáit és a gyerekek nagyvilágra való rácsodálkozását idézik: itt már sokkal inkább a Ludas Matyi enyhén szexista stílusa köszön vissza minden oldalon. Ezt a vonalat leginkább a 2014-ben elhunyt Balázs-Piri Balázs karikatúrái erősítik, akinél ugye minden férfi alkoholista disznó vagy szexmániás tróger, minden anyós kövér és goromba, és persze minden fiatal nő ágaskodó mellbimbójú, darázsderekú bombázó.
Sajnos az egész kiadványról süt, hogy korábbi vicclapok poénjai lettek benne összeollózva (hogy az alkotók vagy a jogutódjaik tudtak-e róla, arról még várjuk a kiadó hivatalos válaszát). Ráadásul ezek közül nem egy már lejárt szavatosságú anyag, vagy korfüggetlenül otromba vicc. Én például 2010-ben sem tudtam volna nevetni a lenti, kolontári iszapkatasztrófán élcelődő rajzon, és most sem tudok.
Az új Hahota tehát már nem a kisdobosok és úttörők vidám zsebkönyve, mint régen.
Nyoma sincs benne a közkedvelt Pif és Herkules vagy Placid és Múzó képregényeknek, sehol egy Vakarcs vagy Artúr képsor. De hiányzik Dargay Attila kultikus Kajla kutyája is – holott a borítón még ott szerepel! A személyes kedvencemet, Endrődi Istvánt és az ő jellegzetes, évgyűrű-szerű rajzait is teljesen hiába kerestem ebben a 96 oldalas kis könyvecskében (jó hír viszont, hogy az ő karikatúráiból és képregényeiből idén jelenik meg külön kötet egy másik kiadónál). Azért tízből három poénon még így is annyira röhögtem, hogy a könnyem kicsordult. Számomra ugyanis Marabu vagy Sajdik Ferenc minden egyes vonala és szava eszelősen vicces!
Sajnos ez a mai stand up comedys időkben már alighanem kevés, és a megújult Hahota a hozzám hasonló, megveszekedett retrórajongókon kívül nemigen hoz már lázba senkit. Persze a jubileumi 50. számot majd megveszem három hónap múlva. Már ha egyáltalán lesz ilyen.
Frissítés! Cikkünk megjelenése után Gyöngy Kálmán levélben írta meg a Portnak: idén március elején vásárolta meg a Hahota kiadói jogát. A mostani, 49. kötetben megjelent poénok alkotóival természetesen mindent leegyeztetett. Az új Hahota országszerte több, mint 1700 újságárusnál kapható, a tervek szerint siker esetén kéthavonta jelennek majd meg a további számok.
Ítélet: 3/10
Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik 1987-ben és most is ugyanolyan jókat tudnak nevetni a régi Hahota-vicceken. És persze azoknak, akik bármennyit képesek befalni Marabu, Sajdik Ferenc, Balázs-Piri Balázs és a többi kiváló magyar karikaturista poénjaiból – úgy is, hogy már ismerik az összeset.