Kezdd a vasárnapot egy szép verssel!
Dsida Jenő: Vasárnap délután
Bús alkimista, mit nekem a kincsek!
Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik.
Vidám, vidám, szeretnék lenni holtig,
hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek.
Ottkünn zenél a friss tavaszi lomb, víg
nyikordulással nyílnak a kilincsek
s a fülledt kamrából kibújva, nincs seb:
akár a fák, a lélek is kibomlik.
Eszembe jut sok kapzsi vágy, mi kár volt,
és jönnek nők is, karcsúk, vagy molettek
és egy-egy emlék is mely szép, habár holt.
S szívemet, melyből gőgös harcok ettek,
most elringatják hűs, körülhatárolt,
együgyű tócsák: langyos kis szonettek.
1929
